Tavaly év elején amerikai kutatók a polgárháborús veteránok feljegyzéseit és az országos egészségügyi felméréseket átfésülve megállapították, hogy a századfordulón született férfiak hőmérséklete 0,59 Celsius-fokkal hűvösebb volt, mint a kétszáz évvel korábban születetteké. A nőknél is hasonló tendencia volt megfigyelhető, bár náluk „csak" 0,32 Celsius-fokos csökkenés volt tapasztalható az 1890-es évek óta.
A kutatásban résztvevő tudósok azt feltételezték, hogy a csökkenésnek köze lehet a modern orvostudomány térhódításának. A betegségek okozta gyulladásnak ugyanis köze lehet a testhőmérséklethez, tehát a krónikus fertőzések számának csökkenésével párhuzamosan csökkeni kezdett testünk hője is – vagyis ez alapján kijelenthető lenne, hogy a jelenlegi állapot a normális.
Igen ám, de egy másik kutatócsoport teljesen hasonló tendenciát figyelt meg olyan bolíviai törzsnél, ahol bár a fertőzések szintén elterjedtek, – néhány változás ellenére – az orvosi ellátás minimális maradt.
Mi lehet akkor a testhőmérséklet-csökkenés oka?
Úgy tűnik, hogy a jobb higiénia, a tisztább víz vagy a jobb orvosi ellátás javulása túlmutat a folyamat kialakulásán. Néhány harvardi kutató azonban új elmélettel állt elő: drasztikusan lecsökkent fizikai aktivitásunk.
Ha valaki rendszeresen sportol, az gyakran egybeesik az anyagcseréjének növekedésével. Ez viszont órákra vagy akár egy napra is megemelheti a testük nyugalmi hőmérsékletét, ami azt jelenti, hogy a csökkenő testhőmérséklet-mérések csökkenő fizikai aktivitásra utalhatnak.
Sajnos a fizikai aktivitás mérésére ma rendelkezésre álló módszerek 200 évvel ezelőtt még nem léteztek, így nem igazán tudjuk összehasonlítani a mai és az akkori mozgásunkat. Azt viszont megtehetjük, hogy elővesszük a testhőmérsékletre vonatkozó történelmi adatokat, és azt használjuk „hőmérőként" a fizikai aktivitás mérésére.
Tehát, ha modellezni tudjuk a fizikai aktivitás, az anyagcsere és a testhőmérséklet közötti összefüggéseket, akkor elméletileg visszafelé is dolgozhatunk.
Tekintettel arra, hogy a férfiak testhőmérséklete az 1820-as évek óta mennyit csökkent, az anyagcseréjüknek tehát ugyanezen idő alatt 6 százalékkal kellett csökkennie.
Ez a szerzők számításai szerint körülbelül napi fél óra fizikai aktivitásnak felel meg. Pontosabban egy 75 kilogrammos férfi esetében 27 perces gyors sétának vagy lassú futásnak.
Ez egy első becslés, amikor fiziológiai adatokat veszünk, és megpróbáljuk számszerűsíteni az aktivitás csökkenését – magyarázza Andrew Yegian, a Harvard Egyetem biológusa, aki azt is hozzátette, hogy a modern környezetben a hőszabályozás iránti igény csökkenése szintén hatással lehet az anyagcserénkre.
A tanulmány szerzői szerint számításaik további finomításra szorulnak, de remélik, hogy kutatásuk hamarosan
horgonyként szolgál majd annak megértéséhez, hogy a fizikai aktivitás csökkenése hogyan hatott az egészségre és a megbetegedésekre az ipari korszakban.
Forrás: ScienceAlert
