Viktoriánus luxusotthont alakítottak ki egy 17. századi gyárépületből a Londontól 113 kilométerre lévő Northamptonshire városában. A modernül felújított ház egyedi külsejével kitűnik minden környékbeli épület közül.
A Will Gamble Architects tervein alapuló felújítás során a már meglévő viktoriánus házat bővítették a használaton kívüli szarvasmarha-istálló, valamint a régi pergamenüzem romjainak beépítésével. Falak felhúzása helyett az évszázadok óta fennálló helyiségeket faragták.
„Az ügyfél kezdetben teljesen el akarta bontani a romokat egy vadonatúj konstrukció érdekében. Az elhagyatott részeket inkább gátnak, mintsem lehetőségnek tekintette" – kezdte Will Gamble. „Mi ellenben ünneplésre méltó kincsnek véltük ezeket a részeket, így végül a teljes terv vezető vonalává váltak" – árulta el az Architectural Digest-nek az építész.
Az évszázados épület nagyon fontos volt a helyi közösségnek. A régen pergament gyártó üzemről az a hír járta, hogy annak idején a királyi család számára gyártottak ott papírt. A lakosság mozgalmat is szervezett az épület megőrzéséért, így az építőtársaságnak még nehezebb dolga volt rendkívüli terve kivitelezésében.
„A legnagyobb kihívás a meglévő struktúra keretein belüli munka volt. Az utolsó, amit szerettünk volna, hogy az újonnan kialakított részek domináljanak. Valójában pont az ellenkezője volt a tervünk: a modern részek váltak másodlagossá, és a történelem lenyomatai kaptak hangsúlyt." – mondta Gamble.
Miután a 17. századi romokat a 19. századi viktoriánus otthonhoz kapcsolták, a további, belső kialakításokban is a történelmi és modern elemek összekapcsolására törekedtek. Egyedi konyhát is terveztek, amelynek stílusa passzolt az épület külső megjelenéséhez.
„A konyhai bútorzat kialakításánál követtük a történelmi környezetbe helyezett kortárs vonalat. Az volt a cél, hogy a romok egyenetlenségét úgy egészítsük ki egymással, hogy közben egy nagy egészet alkossanak. A faburkolatú ajtók tiszta vonalait például úgy terveztük, hogy szembeálljanak a romok robusztus, szabálytalan falaival." – fejtette ki a szakember.
A modern elemek történelmi környezetbe való illesztése a legjobban talán a konyha közepén álló tartóoszlopon látszik. Kihagyhatatlan jelenléte visszaröpít minket abba az időbe, amikor az épületet papírgyártásra, vagy épp szarvasmarha tartására használták.
