Meglepő összefüggés van a pupillaméret és a kognitív képességek között.
Azt mondják, hogy a szem a lélek tükre, de a legújabb kutatás szerint a szem az agy tükre is lehet. A pupilláink nem csak a fényre reagálnak. Jelzik az izgalmat, az érdeklődést vagy a szellemi kimerültséget. A pupillatágulást még az FBI is alaposan figyeli a hazugságok felderítésére. Nem véletlenül!
A Georgia Institute of Technology laboratóriumában végzett legújabb kutatómunka pedig azt sugallja, hogy a pupillák alapmérete szorosan összefügg az intelligenciával. Minél nagyobbak a pupillák, annál magasabb az intelligencia szint. A kutatás során a gondolkodást, a figyelmet és a memóriát vizsgálták. Ez idő alatt pedig kiderült, hogy a kognitív teszteken a legmagasabb és a legalacsonyabb pontszámot elérő személyek pupilláinak alapmérete között óriási különbség volt. Ezek akkora differenciák, hogy még szabad szemmel is jól észlelhetőek.
A kutatás során több mint ötszáz 18 és 35 év közötti embert teszteltek. Egy átlagembernek nagyjából 2-8 milliméter átmérőjű lehet a pupillája. A pupillák mérete pedig egyfolytában változik a fényerősség és az érzelmeink, gondolataink hatására is, így kutatási szempontból csak az alapméret meghatározása volt fontos.
A vizsgálat végére pedig egyértelművé vált, hogy a nagyobb pupillaméret összefüggésbe hozható a magasabb szintű intelligenciával, a figyelemmel és kisebb mértékben a munkamemória-kapacitással is. Érdekes módon a pupillaméret negatívan korrelált az életkorral: az idősebb résztvevőknek általában kisebb, szűkebb volt pupillája.
És mindez hogy függ össze? Ahhoz, hogy erre a kérdésre választ kapjunk, meg kell értenünk, mi történik az agyunkban. A pupillaméret a locus coeruleus aktivitásával függ össze, amely az agytörzs felső részén található, és messzemenő idegi kapcsolatokkal rendelkezik az agy többi részével. A locus coeruleus noradrenalint szabadít fel, amely neurotranszmitterként és hormonként is működik az agyban, valamint a szervezetben, és olyan folyamatokat szabályoz, mint az érzékelés, a figyelem, a tanulás és a memória.
Segít továbbá fenntartani az agyi tevékenység egészséges szerveződését, hogy az agyi régiók együtt tudjanak működni a kihívást jelentő feladatok és célok elérésében. A locus coeruleus diszfunkcióját és a szervezett agyi aktivitás ebből eredő összeomlását számos betegséggel, többek között az Alzheimer-kórral és a figyelemhiányos hiperaktivitási zavarral hozták összefüggésbe.
