Jelenleg a pszichiátria megfigyelhető tünetek alapján, nem pedig pontos agyműködés szerint diagnosztizál.
Hogyan diagnosztizálnak jelenleg a pszichiáterek? A DSM-5 kézikönyv alapján, melynek ma használt, harmadik változatát 1980-ban fektették le.
A diagnózisok olyan tünetcsoportok alapján születtek meg, melyek általában együtt fordulnak elő. Ezek a tünetcsoportok a család más tagjainál is meg szoktak jelenni, tehát a pszichiátriai betegségek általában örökletesek.
Noha a diagnózisokat nem specifikus biológiai markerek mentén, hanem megfigyelhető tünetek alapján állítják össze, nagy segítséget nyújtanak a szakembereknek az egységes diagnosztizálásban.
A fenotípus, tehát a megfigyelt tünetek mentén történő diagnosztizálás továbbá segítette a pszichiátereket, pszichológusokat az egyes gyógymódok kidolgozásában is.
A valóságban azonban két depressziós beteg között rengeteg tünetbeli eltérés lehet. A pszichiátriában emellett nagyon gyakori, hogy több betegséggel diagnosztizálnak valakit, ezt nevezik komorbiditásnak.
A kutatók találtak olyan géneket, amely több betegségre egyaránt tesz érzékennyé minket, a bipoláris zavar és szkizofrénia mögött például ugyanazon gének hatása figyelhető meg. Érdekesség, hogy a szkizofréniára adott antipszichotikumokat alkalmazzák a bipoláris zavarra is.
Ezek mind arra utalnak, hogy érdemes lenne átszervezni a pszichiátriai betegségeket. 2021-ben Roman Kotov és kollegái alkottak egy hierarchikus modellt (Hierarchical Taxonomy of Psychopathology/ HiTOP), amely kiszámolta a komorbid zavarokról és genetikáról, biológiáról meglévő adatok alapján, hogy mi szerint lehetne csoportosítani a mentális betegségeket.
A depressziót és szorongásos zavarokat ez alapján internalizációs zavarok gyűjtőnéven lehetne emlegetni, a bipoláris zavar és szkizofrénia pedig a gondolatzavarok közé tartozhatna.
Az egy kategóriába tartozó betegségek esetén hasonló agyi hiányosság áll a háttérben és hasonló gyógyszerekkel is kezelendőek. Az új, úgynevezett transzdiagnosztikus kategóriák segíthetnek az olyan pontosabb kezelések kidolgozásában, melyeket nem határoznak meg a jelenlegi kategóriák.
(Forrás: Psychology Today)
