Mindenki érez bánatot, örömöt egyaránt. De vannak olyan egyének, akik nem tudják azonosítani ezeket az érzelmeket. Ők az alexitímiások.


Az alexitímia egy görög szó, jelentése: szavak hiánya az érzelmek leírására. A pszichológiában azokat az egyéneket nevezzük alexitímiásnak, akiknek nehézségük akad az érzelmek megélésével és szavakba öntésével kapcsolatban. A zavart először Peter Sifneos harvardi professzor írta le 1976-ban.

Az alexitímiások vagy kevésbé, vagy egyáltalán nem képesek felismerni mások érzelmi jelzéseit. Ezen képesség hiánya az alexitímiásokat szociálisan szorongóvá teszi, tehát előfordulhat, hogy kerülik a társaságot. Ezeket az egyéneket gyakran tartják érzéketlennek vagy arrogánsnak, nem tudva, hogy milyen zavarban szenvednek igazából.

Az alexitímiát magunkon a következő jelekről lehet felismerni:

  • Fogalmunk sincs arról, mi zajlik bennünk. Nem tudjuk megnevezni az érzelmeinket terapeuta segítségével sem.
  • Az idő nagyrészében csak azt tudjuk meghatározni, hogy jó vagy rossz-e, amit érzünk. A szomorú és boldog érzéseken kívül nem nagyon ismerünk mást.
  • A logika a fő vezérlő elvünk. Amikor magyarázunk valamit, olyan aprólékos részletekbe megyünk bele, amit mások nem mindig értékelnek.
  • Nem tudjuk azt, hogy mire vágyunk és mire van szükségünk. Ez kapcsolati nehézségekhez szokott vezetni.
  • Vannak olyan testi tüneteink (például szapora szívverés), amit nem igen tudunk megmagyarázni. Szélsőséges esetben lehetnek öngyilkos gondolataink is, de nem tudjuk, honnan jönnek ezek.
  • Csökevényes a fantáziatevékenységünk, nem érdekel minket semmi a fantasy világából.
  • Néha dühkitöréseink vannak.
  • Nem tudunk az érzelmeinkről beszélni.
  • Kevés a motivációnk az életben, gyakran halogatunk feladatokat.
  • Nem igazán tudjuk, hogy kik vagyunk, vagy hogy mit várunk a jövőtől.
  • Néha úgy érezzük, csak külső megfigyelői vagyunk életünknek.
  • Kerüljük a közeli kapcsolatokat.

Az alexitímia esetében fontos megjegyezni, hogy az érintettek esetében nem az érzelmek hiányáról van szó, hanem az azokkal való kapcsolat hiányos vagy nem is létezik.

A zavar önmagában nem jelent pszichiátriai diagnózist. A társadalom 13 százalékát érinti, de kétszer annyi férfi alexitímiás létezik, mint nő.

Az alexitímia lehet állapot, de lehet vonás is. Amikor egy állapot, azt nevezzük elsődleges alexitímiának. Ez genetikusan öröklött, veleszületett probléma. Ám agysérülés következtében is létrejöhet, ilyenkor az anterior insula (ami magyar fordításban elülső sziget lenne), az agykéreg egy része sérül. A másodlagos vagy vonásjellegű alexitímia egy megrázó életesemény következtében jöhet létre.

Az alexitímia összefügg, átfedéseket mutat a depresszióval, étkezési zavarokkal, poszttraumás stressz betegséggel, az étkezési zavarokkal, függőségekkel, kényszeres betegségekkel, de a személyiségzavarokkal is.

Ezen kívül előfordul az autizmus spektrum zavaroknál is, noha ezek nem okozói az állapotnak. Egy alexitímiás kétszer nagyobb eséllyel lehet depressziós. Egy traumán átesett pedig 40 százalékos eséllyel lesz alexitímiás. Ezt megfigyelték a poszttraumás stressz betegségben szenvedő vietnámi katonák és holokauszttúlélők esetében is.

A probléma végül, de nem utolsósorban összefügg a rideg, megbetegítő szülői környezettel és gyermekkori traumákkal is. Az a gyermek például, akinek érzelmeit nem hagyták jóvá, nem validálták a szülei, például túl soknak érezték, könnyedén kialakíthatja magában az érzelmekkel való kapcsolat hiányát.

Egyelőre azt figyelték meg, hogy noha önmagában az alexitímiát terápia nem gyógyítja, a zavarokat, melyekben előfordul, jól lehet kezelni kombinált vagy egyedi megoldásokkal. Egy alexitímiás ember, vagy bárki, aki mélyebb kapcsolatba akar kerülni érzelmeivel, megteheti, hogy naplót ír, részt vesz valamilyen művészeti tevékenységben, könyveket olvas és érzelmekre ható zenéket hallgat. Ezen kívül egy mély, bizalmas, gyógyító jellegű kapcsolat ápolása is nagyon fontos lehet.

(Forrás: Psycholgytoday)


A figyelmetekbe ajánljuk