Az India által vásárolt (majd exportált) óriási mennyiségű orosz nyersolaj mennyisége arra enged következtetni, hogy egy része az európai benzinkutakra is kerülhet.
A szállítmányok álcázására alkalmazott trükkök egyike, hogy az olajért nem a hagyományos kereskedésre használt dollárban, hanem kínai jüanban fizetnek. Az is előfordul, hogy az eladók nem pénzre, hanem például aranyra vagy fegyverekre cserélik az olajat – írja a Guardian.
A jüan-rubel kereskedés a februárban kitört háború óta 1,067 százalékkal bővült, bár ezt általában annak tulajdonítják, hogy a két ország erősíti együttműködését az USA befolyásának csökkentésére.
A másik csel a hajóról hajóra való átrakodás a nyílt tengeren. Ilyenkor egy orosz hajóról átpakolják az olajat egy másik, semleges félhez tartozó vízijárműre. Ez a módszer pedig egyre elterjedtebb, mert alkalmas a nyomonkövetés kijátszására, és a vevők így titokban tarthatják, hogy kapcsolatban állnak a szankciók által sújtott Moszkvával. Ennek eléréséhez egyre több hajón lekapcsolják a nyomkövető rendszert.
Ha egy ország vagy egy szállító el akarja rejteni a nyersolaj vagy az olajtermékek származási helyét, ezt nagyon könnyen megteheti
– nyilatkozta Ajay Parmar, az ICIS olajpiaci elemzője.
Az orosz olajjal való kereskedés ugyan nem illegális, de nyilvánvalóan aláássa azokat a törekvéseket, hogy elvágják Putyint legfőbb bevételi forrásaitól.
Az is döbbenetes, hogy görög, ciprusi és máltai hajókon kétszer annyi orosz olajat szállítanak, mint a háború kezdetekor. Az orosz olajszármazékokból – indiai feldolgozása után – valószínűleg az Egyesült Államokba is kerül.
Erősödnek az arra vonatkozó aggodalmak is, hogy Európába is jut belőlük: egyes elemzők szerint India lehet az orosz olaj rejtett kapuja, de egyelőre India és Kína vásárolják fel a tengeren szállított orosz olaj 50 százalékát. Júniusban India átlagosan napi egymillió hordó orosz olajat vásárolt, míg februárban ez a szám csupán 30 ezer volt.
