Az oxitocinról eddig úgy véltük, hogy a kötődés megerősítése révén összefügg a monogámiával.
Egy makimajmokon végzett kutatás teljesen új színben tünteti fel a szerelemhormonnak hitt oxitocint. A Madagaszkár szigetén több millió éven át izoláltan fejlődő fajok esetében ugyanis eltérő az oxitocin hatása.
A vöröshasú és a mongúz maki majmok hírhedten monogám fajok. Ezek a majmok élettartamuk körülbelül egyharmadát ugyanazzal a párral töltik. Ugyanakkor az Eulemur, vagyis barnamakik nemzetségbe tartozó majmok gyakran cserélnek partnereket, tehát nem monogám, poliamor viselkedésükről ismertek. A kutatásban a szakemberek a vöröshasú és mongúz makik agyát öt fajta barnamakiéval is összehasonlították.
A kutatók meglepődve tapasztalták, hogy a majmok agyában nincs különbség az oxitocin és a vazopresszin kiválasztásában. Ez megkérdőjelez minden korábbi felvetést arról, miszerint az oxitocin összefüggne a monogám kapcsolatokkal.
Az elképzelésekkel ellentétben egyébként az emlősök 4-5 százaléka köteleződik el monogám kapcsolatokban, ellentétben a madarakkal, akiknek 90 százalékuk egy partner mellett hűséges.
Az oxitocinról a kilencvenes években kezdték azt hinni, hogy szerelemhormon, amikor egy hörcsögféle rágcsálón (Microtus ochrogaster) kimutatták, az oxitocin mértéke befolyásolja a monogám partneri kötődéseket. Ez olyan téves elképzelésekhez vezetett, hogy ha ebben a rágcsálókban monogámiához vezet az oxitocin, akkor ez igaz lehet valamennyi fajra.
Nemrég arra is rájöttek, hogy a hormonnak van egy „sötét oldala" is, megemelkedése ugyanis képes agressziót kiváltani az állatokban. Az új kutatás pedig azt bizonyítja, hogy nem monogám állatokban is ugyanolyan magas tud lenni az oxitocin, mint az egy partner mellett voksoló társaikban.
A monogámia az agyban tehát sokkal bonyolultabb folyamatok révén jöhet létre, mint korábban hittük.
(Forrás: Psychologytoday)
