A Földre pottyant legenda – David Bowie ma lenne 75 éves

Emlékszem, amikor először jött szembe velem David Bowie, talán 11-12 éves lehettem. Furcsának tartottam. Mi ez a villám az arcán? Az a Lady Gagának van, nem? Odafutottam anyukámhoz, és megkérdeztem tőle, hogy ki ez a bácsi. Ő természetesen elmondta, szuperlatívuszokban beszélt róla és kikérte magának, hogy Bowie-t az akkori Gagához hasonlítom.

Több se kellett, elkezdtem hát hallgatni az angol fenegyereket. És megértettem, hogy miért ő az, akiért még a legnagyobb sztárok is rajonganak.

Korai évek

David Bowie 1947. január 8-án született David Robert Jones néven a dél-londoni Brixtonban, Angliában. S mint általában a legtöbb előadőművész ő is rendkívül korán érdeklődni kezdett a zene iránt, 13 évesen pedig már szaxofonozott. Nagy hatással volt rá féltestvére, a kilenc évvel idősebb Terry Burns, aki a fiatal Bowie-t a rockzene és a beat-irodalom világával ismertette meg. (Köszönjük Terry!)

Azonban a báty nem sokáig tudott tündökölni a pártfogó szerepben, mivel nem volt képes egyensúlyt tartani az őt körülvevő démonok és normális élete között. Súlyos mentális betegsége miatt intézetbe került, majd 1985-ben öngyilkos lett – a tragédia ihlette Bowie későbbi dalát, a Jump They Say-t. És talán nem meglepő, hogy ez az eset örökké kísértette az énekest, akinek amúgy sem volt túl vidám gyerekkora, és minél előbb el akarta hagyni a hűvös és szigorú szülői házat.

Az általános iskola és a középsuli bugdácsolós évei után a Bromley Főiskolára járt, ahol művészetet, zenét és rajzot tanult. Emellett pedig folytatta a zenélést, számos zenekarral összeállt, és maga is vezetett egy Davy Jones and the Lower Third nevű együttest. Ebből az időszakból több kislemeze is született a bandának, de semmi sem adta meg a fiatal előadónak azt a fajta sikert, amiről álmodozott.

Attól félve, hogy összetéveszthetik majd a The Monkees énekesével, Davy Jones-szal, megváltoztatta a vezetéknevét Bowie-ra, amelyet az Alamo-erőd ostromának hősétől, James Bowie-tól, valamint a híres vadászkésről (Bowie knife) kölcsönözte.

Végül az énekes a saját útjára lépett, amit azonnal egy sikertelen szólóalbum eredményezett, majd egy kis időre eltűnt a zenei életből. Mint későbbi életének oly sok más része, ez a néhány esztendő is hihetetlenül kísérletezőnek bizonyult a fiatal művész számára. 1967-ben például néhány hétig egy skóciai buddhista kolostorban élt.

Elkezdődik valami...

1969-ben Bowie visszatért a zenéhez és szerződést ajánlottak neki a Mercury Records-nál, amit alá is írt, és még azon a nyáron kiadta a Space Oddity című kislemezt, ami meghozta a várva várt sikert. Bowie később egyébként azt nyilatkozta, hogy a dalt Stanley Kubrick2001: Űrodüsszeia című filmje ihlette:

Teljesen be voltam tépve, és megnéztem a filmet, és nagyon kiakasztott, főleg az utazásos jelenet.

A lemez és a dal pedig azért is lehetett rendkívül sikeres – még a tengerentúlon is –, hiszen ne feledjük, az első holdra szállás '69-ben történt meg, a fél világ az Apollo 11 lázában égett, a BBC pedig nem sajnálta újra és újra lejátszani a közvetítések során a Space Oddity-t.

Bowie következő albuma, a The Man Who Sold the World (1970) tovább emelte őt a sztárság felé. Ez a lemez pedig egy sokkal markánsabb rockhangzást kínált, mint bármi, amit Bowie korábban csinált. Ekkor már érezhető volt, sosem fél megújulni, legyen szó a zenei hangzásról vagy a megjelenésről.

Isten hozott Ziggy Stardust!

Ikon.

Ahogy nőtt Bowie hírneve, azzal egyenesen arányosan az a vágya is, hogy a rajongók és a kritikusok találgatni kezdjenek róla. Ki is ő pontosan? Mi a szexuális orientációja? Különös, androgün megjelenésével pedig adott is okot a pletykára, így nem kellet sokáig várnia azzal, hogy a bulvársajtó közkedvelt témája legyen.

Majd bemutatta a popvilágnak Ziggy Stardustot, Bowie egyik leghíresebb karakterét.

1972-es albuma, a The Rise and Fall of Ziggy Stardust and the Spiders from Mars pedig igazi ikonná emelte. Vad jelmezekben és őrületes sminkekben mutatkozott, amelyek valamiféle zabolátlan jövőt vetítettek előre. Bowie, aki magát Stardustot alakította, egy új korszakot jelzett a rockzenében, amellyel mintha hivatalosan is bejelentette volna a hatvanas évek és a woodstocki korszak végét.

„A zeném elmagyarázza, mit érzek önmagam iránt"

Amilyen látványosan átalakult Stardusttá, olyan gyorsan változott újra át. Ebben az időben egyébként albumokat készített Lou Reednek és Iggy Popnak. 1973-ban pedig feloszlatta Spiders-t. Bowie hasonló glam rock stílusban folytatta az Aladdin Sane (1973) című albummal, amelyen a The Jean Genie és a Let's Spend the Night Together, a Mick Jaggerrel és Keith Richards-szal közös munkája is szerepel.

Az 1970-es évek közepére Bowie teljes átalakuláson – váratlan – ment keresztül. Eltűntek a felháborító jelmezek és a rikító díszletek. Két (!) év alatt kiadta a David Live (1974) és a Young Americans (1975) című albumokat.

Az utóbbi albumon a fiatal Luther Vandross énekelt, és rajta volt a John Lennonnal és Carlos Alomarral közösen írt Fame című dal, amely Bowie első amerikai listavezető kislemeze lett.

Azonban Bowie érdeklődése nem csak a zenére korlátozódott. A filmek iránti szeretete segítette őt A Földre pottyant férfi (1976) címszerepének megszerzésében, sőt 1980-ban még a Broadwayn is szerepelt Az elefántember című darabban. A kritikusok pedig elismerően nyilatkoztak alakításáról. 1986-ban pedig Jareth, a manókirály szerepét játszotta a Jim Henson és George Lucas által rendezett, illetve finanszírozott Fantasztikus labirintus című fantasy-kalandfilmben. Bowie a tinédzser Jennifer Connollyval és egy bábokból álló szereplőgárdával játszott a filmben, amely az 1980-as évek kultikus alkotása lett.

Az azt követő időszakban pedig Bowie ide-oda ugrált a színészet és a zene között; utóbbi rendesen meg is sínylette, ugyanis néhány árvácska slágeren kívül zenei karrierje igencsak elhalványult. És hiába adott ki pár lemezt a kilencvenes években, előző sikereit képtelen volt megismételni.

A legnagyobb szerelem

David Bowie első látásra beleszeretett a szomáliai szupermodellbe, Imanba, akivel 26 évig éltek együtt boldog házasságban, és egy gyermekük született Alexandria Zahra „Lexi” Jones. 1990-ben találkoztak először, miután egy Los Angeles-i vakrandin összehozták őket. Az életüket megváltoztató pillanat azonban majdnem meg sem történt:

Soha nem állt szándékomban odaköltözni Los Angelesbe. Nem tartozik a kedvenc helyeim közé. Annyira hatalmas, de most már személy szerint úgy gondolom, hogy nem véletlen kellett akkor a városban élnem. Ez volt a végzetem. A végzetem hívott oda, hogy találkozhassak Daviddel

– nyilatkozta a modell, aki hozzátette, hogy soha nem fog újra megházasodni, hiszen az ő férje mindig is David Bowie marad.

Utolsó évek

2004-ben Bowie egészségi állapota komolyan megingott, amikor turnéja során Németországban szívrohamot kapott. Emiatt pedig hosszú pihenőre vonult.

Néhány évre szinte teljesen eltűnt, 2013-ban bukkant fel újra The Next Day című albumának megjelenésekor, amely egészen a Billboard lista 2. helyére ugrott fel. A következő évben még kiadta a Nothing Has Changed című Greatest Hits-gyűjteményt is, melyen a Sue (Or in a Season of Crime) című új dal is helyet kapott.

Blackstar

A legutolsó albumával, a Blackstarral pedig nem csak a zenei pályájától búcsúzott, hanem az élettől is. A lemez borús hangulata olyan, mintha felkészítette volna saját magát a halálra. Vakmerő, tolakodó, felejthetetlen. Az pedig, hogy az elmúlásról énekel, aztán ő maga is elmúlik egyenesen rémisztő (még is egyben az egyik legnagyobb művészeti fricska), ugyanis az album bemutatása után két nappal, 2016. január 10. David Bowie elhunyt.

Két nap múlva búcsúzhatnék újra, ehelyett most köszöntelek, minden évben!