Kabos Gyula a 20. század első felének egyik legnépszerűbb sztárja volt Magyarországon. A filmvásznon mindig vicces, sokszor esetlen kisembert alakító színművész élete azonban korántsem volt felhőtlen. Tragikusan rövid életét végigkísérték az éppen aktuális politikai rendszerek visszásságainak hatásai, valamint anyagi problémái, melyek végül saját hazájából is elüldöztek. Ebben a cikkben az idén 80 éve elhunyt Kabos Gyula életét mutatjuk be.

A nehéz gyermekévek 

A későbbi legendás színész Kann Gyula néven született 1887-ben, Budapesten. Édesapja Kann Zsigmond kereskedelmi ügynökként dolgozott, aki gyermekét könyvelőnek szánta. Ám az ambiciózus fiatalt nem igazán lelkesítette a számok világa, már tinédzser korában színészi babérokra tört. Titokban a Wesselényi utcai Kereskedelmi iskola mellett órákat vett az akkoriban jól ismert Solymosi Elek színitanodájában. A csalódott apa nehezen fogadta fia művészi törekvéseit.

Kabos későbbi elmondása szerint apja – aki komoly ökölvívó múlttal rendelkezett – egy jól irányzott jobbhoroggal adta tudtára, hogy nem támogatja pályaválasztását (Kann apuka egyébként előszeretettel alkalmazta nevelési eszközként a fizikai erőszakot).

A névváltoztatás pontos körülményeiről nincsenek hiteles információk, az viszont köztudott, hogy az elemi iskolában padtársak voltak a később rendkívül sikeres komikussal, Salamon Bélával, akivel már nagyon fiatalon megállapították egymásról, hogy ilyen semmilyen névvel biztosan nem lesz sikeres művész egyikükből sem. Ez a beszélgetés nagy valószínűséggel erőteljesen motiválta a színészt a névváltoztatás kapcsán.

Kezdeti szárnypróbálgatások és az első sikerek

Wikipédia

A fiatal színészpalánta 1905-ben fél évet töltött a szabadkai Pesti Ihász Lajos színházban, ahonnan azonban hamar továbbállt Polgár Károly lugosi társulatához, mivel Szabadkán csupán apró feladatokkal látták el, sőt sokszor a plakátragasztást is neki kellett végeznie. Lugoson érezhetően sokkal jobban bíztak benne, 1907-ben már az első komolyabb szerepét is eljátszotta: az akkor még mindig csak 21 éves Kabos a Hamletben Ofélia apját, Poloniust alakíthatta. Az első fellelhető kritikák is ekkoriban születtek róla, 1908-ban egy helyi lap kritikusa szerint:

Kabos Gyula Náci pincért oly remek mimikával adta, hogy a közönség nem bírta abbahagyni a nevetést.

Ekkoriban életkörülményei nem voltak kielégítőek, két színésztársával lakott egy koszos kis albérletben, ahol egy székkel megtoldott kopott sezlony volt a fekvőhelye, ráadásul egy idő után a lakótársakkal is megromlott a viszonya.

A lugosi időszak azonban nemcsak a karrierje miatt volt rendkívül fontos számára, hanem azért is, mert itt ismerkedett meg a később szintén legendás színésszé váló Gózon Gyulával, akivel szinte testvéri viszonyt alakított ki. A két művész élete később számos ponton keresztezte egymást, és a barátságuk életük végéig megmaradt.

Igazán Lugoson talált rá a sokszor nevetséges kisember karakterére, amelyet ösztönös rögtönzési tehetségével már fiatalon tökélyre fejlesztett. Elképesztő munkabírása volt, amíg kollégái a büfében szórakoztak, ő éjszakánként folyamatosan a szerepeit tökéletesítette, a sokszor irigykedő társulati tagok pedig rossz szemmel néztek rá emiatt.

Kabosból sosem lesz jó színész! – hajtogatták folyamatosan.

Út a sztárság felé

1909-ben visszatért Szabadkára, mivel nagyon szeretett volna barátjával, Gózon Gyulával egy társulatban játszani. Itt a közönség hamar a keblére ölelte őt, a tinilányok szabályosan megőrültek érte. Egy Lányi Hedvig nevű ifjú hölgy, akinek az osztálytermi ablaka Kabos szobájára nézett, így írt róla:

Ilyen érdekes még nem volt az iskolai élet, mint ezen az őszön. Az osztályunk ablakai és a Nemzeti Szállónak az a szobája, amelyikben Kabos Gyula lakik, pont szemben vannak egymással. Szünetben az egész osztály az ablaknál tolong, s még órákon is oda-oda lesünk.

A dolog érdekessége, hogy a lány akkori udvarlója Kosztolányi Dezső volt.

A színész elsöprő sikert aratott Szabadkán, a kritikusok és a nézők is egyaránt oda voltak érte, de a színház valójában egyfajta előadás gyár volt, ahol sokszor káosz uralkodott, ami az előadások minőségére is negatív hatással volt, ezért 1910-ben átszerződött Nagyváradra.

Kabos egy idő után belátta, hogy a színvonal jobb, mint Szabadkán, de itt is hihetetlen mennyiségű színdarabban kellett játszania, emellett szakmai életét rendszeresen botrányok tarkították. Ráadásul az akkori színházdirektorral, Erdélyi Miklóssal is folyamatosan összetűzései voltak, egyszer még párbajozni is kihívta az igazgatót.

A háború hatásai és a rosszul sikerült ötlet

Wikipédia

Kabos Gyula végül 1913-ban a budapesti Király Színházhoz szerződött, ahol ígéretesen alakultak a dolgai, a kritikusok a kisebb szerepekben is kiemelték tehetségét, ám 1914. június 28-án minden megváltozott. A Napsugár kisasszony előadása közben a színpadon tartózkodva furcsa morajlásra lett figyelmes, a páholyokból szélsebesen távoztak az emberek. Nem sokkal később kiderült, hogy Szarajevóban merényletet követtek el a trónörökös, Ferenc Ferdinánd és felesége ellen. Kitört az I. világháború.

Az akkor 26 éves művészt – nagy valószínűséggel egy színészbarát közbenjárásával – rokkantnak nyilvánították, így egy pesti században írnokként szolgált a háború alatt.

19 éves öccse, Márkusz nem volt ilyen szerencsés, egy ütközet során elesett, ami hatalmas trauma volt a család számára. Elmondások alapján Kabos a halála napjáig nem tudta kiheverni testvére elvesztését.

A háború ideje alatt a fővárosban több helyen is fellépett különböző kabarészámokkal, amikkel szép sikereket ért el, ám szeretett volna kialakítani egy saját, állandó játszóteret magának. Ekkor jött képbe Politzer Sándor és özvegy Corner Lajosné Tolnai Helén, akiket sikerült meggyőznie, hogy alapítsanak egy Vigadót Nagyváradon.

1918-ban Politzerék finanszírozásával a projekt nagy erőkkel megindult a maga útján, Kabos írta és rendezte a vígadó darabjait, ám a történelem ismét közbeszólt.

Ekkoriban tombolt ugyanis a spanyolnátha, emellett novemberre román fennhatóság alá került a város. 1919 februárjában egy rövid közlemény jelent meg a Nagyváradi Naplóban:

„Kabos Gyula megvált a Vigadó Varieté vezetésétől."

A vígadó jövője ezzel semmissé vált és Kabosnak új lehetőségek után kellett néznie.

Visszatérés a fővárosba és az anyagi csőd

Csortos Gyula és Kabos Gyula a Hyppolit, a lakáj című filmben fotó: Hyppolit, a lakáj, 1931


1919-ben ismerkedett meg a háborús özveggyel, Puhalag Máriával, akivel még abban az évben össze is házasodott. Mária kislányát sajátjaként szerette, de nem sokkal később megszületett közös gyermekük, István György is.

Kabos 1920-ban Budapestre került, ahol az elkövetkezendő évek során több nagynevű színházban – mint például a Víg – is szerepelt. A kritikusok most is oda voltak érte. A színész a komikus szerepek helyett, mélyebb, drámai karaktereket szeretett volna megformálni, amire volt is lehetősége. A szakma kifejezetten elismerte őt ezekben az alakításokban, ám a közönség sokkal inkább a már megszokott, bájos bohócot akarta viszont látni, emiatt egy idő után elfogytak az érdeklődők a nézőtérről.

Az 1926-os leszerződése az Operettszínházba több okból is érdekes.

Ekkoriban ugyanis közelebbről is megismerkedett egyik kolléganőjével, aki később várandós lett tőle. Kabos ennek okán lelki válságba került, mivel nem akarta elhagyni feleségét és gyermekeit, de úgy érezte kötelessége gondoskodnia a szerencsétlen körülmények között született kisbabáról is.

1929-ben a színház is csődöt mondott, és Kabos úgy döntött, a nagyváradi bukás után ismét belevág az igazgatás világába. Békeffi László társaságában el is nyerték az Operettszínház vezetését. Az volt a tervük, hogy teljesen megreformálják a teátrumot, át is nevezték Fővárosi Művész Színháznak, és különböző izgalmasabbnál izgalmasabb művészeti alkotásokat akartak bemutatni – például kínai bábszínházi produkciókat –, ezekre azonban a közönség egyáltalán nem volt vevő.

A színház működése rendkívül kaotikus volt, sokszor bejelentett műsorszámok egyik pillanatról a másikról törlődtek, Kabos pedig nem bírta ezt nyomást. 1930-ban a nézők elmaradása, az adósságok és apja hirtelen halála miatt végül otthagyta a teátrumot, ahonnan 200 ezer pengős tartozást hozott magával.

A nem várt siker és ismét csak a politika…

Az elkövetkezendő években minden bevételének 80%-át adósságának törlesztésére kellett fordítania. A négyszobás gyönyörű apartmanjából egy szerényebb Dessewffy utcai kislakásba költözött színésznek a '30-as évek elején egy általa nagyon lesajnált műfaj, a filmszínészet kínált menekülő útvonalat az adósságspirálból. 1931-ben az Amerikából hazatérő Székely István felajánlotta neki legújabb filmjének, a Hyppolit, a lakáj című mozinak a főszerepét.

Ez a szereplés soha nem látott sikereket hozott Kabosnak, népszerűsége miatt pedig több színházi szerepet is rábíztak. A színész sorra kapta a megbízásokat különböző filmrendezőktől, amiket anyagi problémái miatt nyilvánvalóan elvállalt. A nézők hosszú sorokban álltak a mozik és a színházak pénztárai előtt is, emellett szinte az összes akkori magazin közönségi szimpátiaszavazásán az élmezőnyben végzett.

Ő maga nem foglalkozott a filmsztár státuszával, neki ez csak egy viszonylag könnyű pénzkeresési forma volt, semmi több.

Kabos sztárkultusza azonban hamarosan megszűnt, de nem az addig sokszor látott vagy hallott szakmai hibák vagy magánéleti botrányok miatt A '30-as évek folyamán napról napra megszaporodtak az antiszemita incidensek, melyeket egy idő után a színész sem tudott kikerülni. Kabos zsidó származását rendszeresen kikezdték, tüntetéseket szerveztek ellene, de arra is akadt példa, hogy egy étteremben érte őt atrocitás. Kabos így fogalmazott akkori érzéseivel kapcsolatban:

Én egy nagyon szomorú ember vagyok, csak mániákusa a vidámságnak, és addig nem nyugszom, amíg nevető arcokat nem látok magam körül. De különben is, ma jókedvet csinálni – kötelesség, és akkor is nevetni kell, ha sírni szeretnék! Volna egy tippem: rendeletet kellene hozni, hogy egy hónapig mindenkinek mindent mosolyogva kell csinálnia.

A be nem teljesedett amerikai álom 

A Daray-kormány 1938. április 8-i rendelete után, – miszerint az 1939-es év végéig a közélet egészében 80% keresztény, 20% zsidó származású ember lehetett a magyar társadalom összetételének aránya – elhagyta az országot.

Először fiát, Istvánt juttatta ki Angliába, pár nappal később feleségével együtt ő is kiutazott a szigetországba, ahonnan hamarosan az Egyesült Államok felé vették az irányt.

Az út költségeit a régebbi Kabos-filmek amerikai forgalmazói, a Szenes fivérek állták, akik országos turnét akartak neki szervezni, ám a New York-i kikötőben egy magyarul tökéletesen beszélő nő kérlelte a művészt, hogy ne bízzon meg a testvérpárban, mert azok csak át akarják verni őt. Ezután néhány nap gondolkodási időt kért a fivérektől, akik sértődötten otthagyták. A szponzorok nélkül maradt színész 1939. decemberében nyitotta meg a nevével fémjelzett színpadot egy helyi étteremben, ám érdeklődés hiányában egy hónap múlva be is kellett zárniuk.

A saját elmondása szerint sokan át akarták verni őt abban az időben. Az elkövetkezendő évek is szinte kizárólag a bukásról szóltak: kétszer is körbeturnézta az USA-t, ám a rendkívül amatőr kollégák és a poénok „magyarsága" miatt többek elmondása alapján is sajnos kifejezetten kínosra sikeredtek a fellépések.

Kabos Gyula Amerikából írt levelei nevelt lányához, Surányi Gabriellához. fotó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet Szakkönyvtára

Időközben a mentális állapota mellett egészsége is megromlott. Nem is csoda, hiszen korabeli beszámolók szerint napi három doboz cigarettát szívott el, emellett vizespohárból itta a kávét.

Mivel az angol tudása villámgyorsan fejlődött, kisebb szerepeket kapott több brooklyni és Broadway-darabban is, ám egy próba folyamán a szívéhez kapott és összeesett. Az orvosok azt tanácsolták neki, hagyjon fel a színészettel, de ezt sem a elhivatottsága, sem anyagi helyzete miatt nem engedhette meg magának. Hamarosan ismét összeesett, majd a harmadik rosszulléte után kórházba került, ahol két hét kezelés után, 1941. október 6-án meghalt. A magyar távirati iroda akkoriban csupán ennyit írt a sajnálatos esetről.

New York-i jelentés szerint Kabos Gyula magyar színész, aki két év óta az Egyesült Államokban tartózkodik, hirtelen meghalt.

Nekrológot sehol sem közöltek. A művészt a New Jersey állambeli Emerson Cedar Parki temetőjében helyezték örök nyugalomra, de egy adminisztratív hiba miatt elírták a nevét és Gyula Kobast véstek a sírkőre.

Források: WMN; Origo


A figyelmetekbe ajánljuk