Minden negatív hősnek megvan a maga igazsága – interjú György-Rózsa Sándorral
Fotó: Budapesti Operettszínház/Tót Rózsa

György-Rózsa Sándor

Minden negatív hősnek megvan a maga igazsága – interjú György-Rózsa Sándorral


György-Rózsa Sándor a Mária főhadnagy, a János vitéz, az István a király és a Jekyll és Hyde után ezúttal a Carmen musicalben lép színpadra, amiben Garcia, a késdobáló szerepébe bújik. Az Budapesti Operettszínház művésze a karakter megformálásáról, az előadás mondanivalójáról és a darab időtlenségéről mesél. Interjú.


Mi volt eddig a legizgalmasabb pillanat a próbákon?

Az általam játszott szerep Garcia a késdobáló, aki Carmen párja. Én vagyok a cirkusz vezetője. Carmen – a darabból idézve – az én tulajdonom. A próbafolyamat egészen jól halad, szerintem ott tartunk, ahol kell 2 héttel a bemutató előtt. Homonnay Zsolt, a darab rendezője profi színházi alkotó: hamar lerendelkezte az egészet, pontos kép van a fejében arról, hogy mit szeretne látni, és azt is tudja, hogy mik azok a jelenetek, amelyek sokkal több időt igényelnek.

Garcia létezésének az az esszenciája, hogy éppen annyit van jelen, amennyit kell, de ez a jelenlét viszont olyan, hogy amikor bejön a színpadra, megáll a levegő.

S hogy a kérdésedre is válaszoljak: számomra most nem is a dalok és a prózai jelenetek a legizgalmasabbak, hanem a verekedés, Zuniga kapitánnyal. Rég volt már a szerepeim között olyan karakter és hozzá kapcsolódó szituáció, amiben verekednem kellett, ugyanakkor a Carmennel való kettős jeleneteinket is mind nagyon szeretem.

György-Rózsa Sándor

Fotó: Budapesti Operettszínház/Tót Rózsa

A késdobáló megformálása igényelte esetleg új tudásanyag elsajátítását a részedről?

Most sajátítom el a késsel való bánásmódot, ami a szerep megformálásához szükséges. A Zuniga kapitánnyal való verekedés kontaktzenére való begyakorlása most a próbafolyamat kardinális pontja számomra. Azon vagyunk, hogy minél hitelesebbnek tűnjön ez a kombináció.

Utaltál arra, hogy a verekedés plusz izgalmat hoz számodra az előadásba. Feltételezhető, hogy távol áll tőled az ilyen fajta agresszió. Hogyan látod a negatív karaktereket?

Székelyföldről, Gyergyószentmiklós és környékéről származom, ahol régen a diszkókban előszeretettel használták a bicskát. Én magam is gyűjtöm a különböző késeket, bicskákat, de nem keveredtem soha olyan helyzetbe, ahol elő kellett volna rántani és azzal megvédeni magam. Ettől függetlenül a színpadon nem állnak távol tőlem a negatív karakterek, szeretek a bőrükbe bújni: a Jekyll és Hyde-ból a Pók szerepe is egy minden hájjal megkent gonosz emberke.

Izgalmas lehetőség ez, hiszen az alkatomból kifolyólag nemcsak a bonviván szerepkört futom be, hanem kipróbálhatom magam másban is.

Másrészt, minden negatív hősnek megvan a maga igazsága a szerepén és az életújtán belül. Végül a néző az, aki eldönti, hogy mennyire tud – vagy akar – Garcia karakterével azonosulni.

Fotó: Janus Erika

Hogyan viszonyulsz a gyilkosság színpadi megjelenítéséhez?

Volt egy sorozat, amiben egy epizód erejéig egy gengszter szerepet alakítottam. Az egyik jelenetben le kellett lőnöm valakit. Megrázó élmény volt, még úgy is, hogy tudtam, ez csak vak töltény. Személyes tapasztalatom híján csak filmes élményekre tudok hagyatkozni, de nincs ellenérzés bennem ezzel kapcsolatban, hiszen ez is csak egy szerep, aminek a megszemélyesítését izgalmas feladatnak találom.

Homonnay Zsolt, a Carmen rendezője mesélt már arról, hogy a darab koroktól független, így 2024-ben is aktuális. Hogyan fogalmaznád meg az előadás mondanivalóját?

Mióta világ a világ, egy párkapcsolatban, házasságban óhatatlanul jelen van férfi és nő közötti feszültség. A genetikánkból kiindulva is teljesen máshogy közelítünk meg dolgokat. Mindig van olyan, ami okot adhat arra, hogy félreértsük egymást. Ez örök életű tud lenni, ettől is élő a színház, hogy ezeket a különbözőségeket mikroszkóp alá tesszük és felnagyítjuk. Az én karakteremhez hasonlóan Carmenben is megvan ez a fajta veszélyesség, ravaszság. Olyan érzelmek vannak benne, ami mindannyiunkban fellelhetők, színészként és nézőként egyaránt át tudjuk élni mindazt, amiről a darab szól.

Ha üzenetet kellene megfogalmaznod, akkor mit mondanál, miért érdemes megnézni a Carment?

Azért, mert Bizet operájához képest egy másik Carment ismerhetnek meg Wildhorn musicaljén keresztül. Nem csupán zeneileg nyújt újdonságot, hanem a történet mesélésben és karakterekben is találunk különbségeket. Elárulhatom, hogy mindez az én szerepemet is érinti. A produkció látványos trükkökkel, elemekkel lesz megfűszerezve, ezáltal a néző egy nem mindennapi látványban részesül.

(x)

A figyelmetekbe ajánljuk