Léteztek férfi gésák

Az Edo-korszakban (1603 és 1868 között) Kiotóban és Oszakában a gésa az houkan (férfi) a geiko pedig a nő volt. A houkan feladata az volt, hogy a vendégeket szórakoztassa, megmutatva tehetségét és segítve a geiko és a maiko munkáját. Ám a Meidzsi-korszakra (1868 és 1912 között) a gésa szó női szóvá vált.

Maiko: geikónak / gésának tanuló fiatal

A régi időkben a gésáknak fekete fogaik voltak

Ezt a szokást ohagurónak nevezték. Ez azonban nem csak a gésáknál, hanem általában a civil nőknél is divat volt. A jelentése koronként változott, de természetesen a szépséget szimbolizálta. Esztétikai szerepe mellett pedig igencsak hasznos volt, hiszen a mai fogászati ecsetelőkhöz hasonlóan megvédte a fogakat a szuvasodástól.

​ A gésáknak voltak patrónusai, akiket dannának hívtak

A danna egy befolyásos, gazdag ember, aki a gésák minden költségét állja. A gésává váláshoz sok időre és pénzre van szükség. Ezek után pedig a danna fizeti és gondozza gésáját egész életében. Ezért magas társadalmi státuszúnak számított, ha valaki dannává vált. Ez azt mutatta, hogy elég pénzük van ahhoz, hogy egy gésa pártfogója lehessen. A kapcsolatuk azonban sokszor nem szexuális jellegű volt.

A gésák nem prostituáltak

Sokan összekeverik a gésákat a fenti képen látható oiranokkal – nem véletlenül, hiszen megjelenésük valóban hasonló lehet–, akik magas rangú szexmunkások, az „élvezet asszonyaik" voltak. Ennek ellenére igaz, hogy néhány gésa szexmunkát is végzett, de eredetileg ők csupán szórakoztatók voltak.

A takamakura

A gésák párna helyett takamakurával (klasszikus japán gésapárna) alszanak. Nem túl kényelmes, viszont a gésák által viselt díszes frizurák megőrzéséhez kiváló eszköz volt.

Nincs házasság

Egy gésanő nem házasodhat, ha továbbra is gésa kíván maradni, ám nyugdíjba vonulása után szabadon házasodhat.

(kyuhoshi)