A tudósok általában úgy vélik, hogy az üvegházhatású gázokat okádó szibériai vulkánok okozták a tömeges kihalást körülbelül 250 millió évvel ezelőtt, a perm időszak végén. A gázok rendkívüli felmelegedést okoztak, ami viszont a tengeri fajok 80%-ának, valamint számos szárazföldi fajnak a kihalásához vezetett.
Mostanáig a tudósok nem tudták pontosan megmagyarázni, hogy a hőség hogyan okozta a pusztulásokat. Azonban a Kaliforniai Egyetem vezetésével a Nature Geoscience folyóiratban megjelent új tanulmány szerint a meleg felgyorsította a mikrobák anyagcseréjét, ezzel pedig halálos körülményeket teremtett.
Miután az óceánban lévő oxigén elfogyott a szerves anyagok lebomlásához, a mikrobák elkezdtek szulfátot „lélegezni", és kénhidrogént termeltek, ami egy záptojásszagú, az állatok számára mérgező gáz.
Ahogy az óceáni fotoszintetizátorok – a tápláléklánc alapját képező mikrobák és növények – rothadtak, más mikrobák gyorsan elfogyasztották az oxigént, és kevés maradt belőle a nagyobb élőlények számára. Oxigén hiányában a mikrobák szulfátot fogyasztottak, majd mérgező, bűzös hidrogén-szulfidot, azaz H2S-t bocsátottak ki, ezzel egy még szélsőségesebb állapotot előidézve: az úgynevezett euxinia-t.
Ezeket az állapotokat a bomlás során felszabaduló tápanyagok tartották fenn, elősegítve a további szerves anyagok termelését, amelyek segítettek fenntartani büdös és mérgező körforgást – olvasható a phys.org oldalán. A terjeszkedő euxinikus zónákat az üledékmintákban található kémiai jelek alapján lehetett kimutatni.
És hogy elképzelhető-e, hogy velünk is hasonló történjen?
Spekulatív lenne az ősi tömeges kihalási eseményt a mai bolygóra rávetíteni. A tanulmány azonban megmutatja, hogy az óceánnak a légkör magasabb szén-dioxid-koncentrációjára adott válaszreakcióját talán alábecsültük
– mondta Dominik Hülse a tanulmány egyik szerzője.
