Habár a járvány idején nem igazán tudunk múzeumba menni és utazni, egy pillanatra gondoljunk vissza milyen érzés egy kiállítást megcsodálni. Belépni az épületbe, ahol a biztonsági őrök ellenőriznek minket, emellett pedig nehéz nem gondolni a tárlatvezetők szúrós tekinteteire, akik szemükkel jelzik: ne merészeljünk fotózni. Sétálunk, nézelődünk, látunk szobrokat, különféle alkotásokat és egyszer csak megtörténik.
Meglátjuk a középkori festményeken lévő kisbabákat, akik inkább tűnnek rémisztő apró férfiaknak, magas koleszterinszinttel és markáns politikai nézetekkel, mintsem egy most cseperedő pólyásnak.
Miért így ábrázolták őket?
Crevolei Madonna című alkotás.
commons.wikimedia.org
A kisbabák ábrázolása a művészetben az adott kor kultúrájától is függött, így értelemszerűen a gyermekeket is másképpen festették le a különféle időszakokban. A középkorban pedig meglehetősen furcsa külsejű bébiket alkottak, aminek meg volt a határozott oka.
Az akkori gyermekábrázolások többségét az egyház rendelte. Ennek köszönhetően a leggyakrabban ábrázolt csecsemő Jézus volt, illetve más bibliai gyermekek. A művészekre pedig a „homunculus" fogalma volt rendkívüli hatással, ami kész felnőtt formájában születő gyermeket jelent.
De mielőtt jobban belemerülnénk a bizarr Jézus ábrázolásokba, elengedhetetlen megemlíteni azt, hogy mit is jelentett a „művészet" az emberek számára a középkorban. Ugyanis az akkori művészek saját munkájukról alkotott véleményének megértése elengedhetetlen, ha meg szeretnénk érteni miért így ábrázolták a csecsemő Jézust. A középkorban az emberek számára a művészet alapvető céljának semmi köze nem volt a realizmushoz vagy akár az esztétikához. Az alkotás elsődleges célja egy teológiailag helyes üzenet közvetítése volt. Az művészek a festmények segítségével szerették volna edukálni az embereket a vallásról, valamint remélték, hogy ezáltal közelebb kerülnek az evangéliumok megismeréséhez.
Meliore di Jacopo: Madonna és gyermeke két angyallal.
commons.wikimedia.orgJézus különös ábrázolásának az oka pedig az, hogy kettős természetét szerették volna bemutatni. Krisztus egyszerre isteni és emberi. A Megváltó tökéletesen megformált és változatlan, így a bizánci festészettel vegyítve ez lett a helyes módszer Jézus ábrázolását illetően.
Miért lettek újra „aranyosak" a gyermek ábrázolások?
Elkezdett felvirágozni a nem vallásos művészet. A reneszánsz berobbanásával a magán emberek megengedhették maguknak, hogy saját csecsemőikről készítetthessenek portrékat, akik természetesen nem akarták, hogy saját babájuk egy apró öreg emberre hasonlítson. Ez pedig alaposan megváltoztatta a művészet normáit, beleértve Jézus ábrázolását is.
De ezzel együtt változott a csecsemőkről alkotott kép is és másképp kezdtek rájuk tekinteni. A középkori szülők is szerették a gyermekeiket, de nem helyeztek akkora hangsúlyt ártatlanságukra. A középkori festmények furcsasága tehát a gondolkodásmód, a szülőség fogalmai és a művészet akkori célját tükrözik.
