Emberrablás, megtévesztés, személyi kultusz = észak-koreai filmipar.


Színészek elrablása

Kim Dzsongil óriási filmrajongó volt, aki az 1970-es és 1980-as években biztosította az észak-koreai filmipar bőséges finanszírozását. Állítólag azonban elégedetlen volt a honfitársai által készített filmek minőségével, nem érezte igazán hitelesnek őket, pláne miután titokban jó pár hollywoodi alkotást megtekintett. Tudta, hogy valamin változtatni kell, később pedig arra is rájött, hogy miképp. 1978-ban elrendelte a dél-koreai Shin Sang-ok elrablását, és arra kényszerítette a rendezőt, hogy filmeket készítsen a rendszere számára. Ezzel egyidejűleg pedig Shin volt feleségét, Choi Eun-hee színésznőt is elrabolták.

De erre miért volt szükség?

Shin rendezői szakértelmének köszönhetően szórakoztatóbb és hitelesebb filmeket tudott készíteni, hiszen dél-koreai volt, akárcsak Choi, aki profi színészjátékával átformálta az észak-koreai mozivilág minőségét.

A házaspár végül 1986-ban egy bécsi üzleti út során szökött meg.

A nyugat gonosz, a kapitalizmus ellenség, az amerikai színészek pocsékok

Természetesen a legtöbb észak-koreai színészt a Phenjani Film- és Színművészeti Egyetemen képeztek ki.
Propagandaeszközként – hiszen e nélkül nincs értelme – azonban sok észak-koreai filmben is külföldi szereplőket, különösen amerikaiakat kértek fel a gonosztevők szerepére.

Ha az országnak külföldiekre volt szüksége egy filmben való szerepléshez, akkor a már ott élő külföldieket kérték fel, de természetesen ezek az emberek nem színészek voltak. Próbáltak rábeszélni külföldi diákokat, professzorokat és sportedzőket, de nem sokáig kellett őket győzködni, az emberek általában nem mondtak nemet. Azonban abba nem volt beleszólásuk, hogy miről szóljanak a filmek, nem mellesleg rémesen rosszul játszottak, (nyilvánvalóan).

A legismertebb amerikaiak közé tartozott Charles Jenkins, Larry Abshier, Jerry Parish és James Dresnok, akik mindannyian az országba disszidáltak az 1960-as években. Mind a négyen gonosz kapitalistákat alakítottak a Névtelen hősök című propagandafilmsorozatban 1978-ban.

Jenkins később úgy nyilatkozott, hogy élete egyik legrosszabb döntése volt, hogy Észak-Koreába betette a lábát.

Az egyik legnépszerűbb észak-koreai film, a 5 Guerrilla Brothers plakátja.

Pinterest

Miről szól a film? „Fogós" kérdés!

Az észak-koreai filmek több különböző műfajt ölelnek fel, ennek ellenére mindig ugyanoda lyukadnak ki. Mihez? Vagy éppenséggel kihez? Igen, a vezetőkhöz. Mindegyik arról szól, hogy a pártot és a vezetőket népszerűsítik, dicsőítik.

Róluk szól, de semmi feltűnősködés 

Tehát a filmek Kim Ir Szen és Kim Dzsongil fontosságát hangsúlyozzák, az alkotásokban azonban ritkán tűnnek fel a Kim-dinasztia tagjai.

Például egy háborús filmben valaki kap egy hívást Kim Ir Szentől, aki egy nagyszerű katonai javaslatot ad"

– magyarázza a jelenséget Dr. Mark Morris, a Cambridge-i Egyetem ázsiai és közel-keleti tanulmányok karának oktatója.


(BBC)

A figyelmetekbe ajánljuk