A chilei rendező olyan filmet akart készíteni Diana hercegnéről, amilyet az édesanyja is szeretett volna, ehhez pedig egy olyan színésznőre volt szüksége, aki a hatalmas szerep ellenére, soha nem félt.
A Spencer című filmet, amely már most rengeteg díjátadón remekelt és kedvező kritikát kapott, „fejre állított tündérmeseként" írják le, amely Diana egyik karácsonyi hétvégéjét követi végig a viharos 90-es évek elején, amikor a házassága végleg összeomlott, és amikor állandó megfigyelésnek volt kitéve:
mind a paparazzók részéről a birtokon kívül, mind a királyi család részéről a birtokon belül.
Bár a történetnek vannak tényszerű elemei, Larraín – aki korábban a Jackie című Jacqueline Kennedy-ről szóló produkciót készítette – semmiképpen sem hagyományos életrajzi filmet szeretett volna alkotni.
A Kristen Stewart fenomenális alakításával fémjelzett Spencer (amelyet a NEON november 5-én mutat be a mozikban) egy fantáziadús mese arról a három napról, illetve az anyaság és az identitás feltárása, amelyet a rendező saját édesanyja ihletett.
Larraín még azt is elárulta a Vanity Fairnek, hogy mit érzett, amikor az amerikai színésznővel forgatott, és tudja, hogy ez fogja sikerre vinni a filmet:
Elküldtük neki a forgatókönyvet, és elég ideges voltam, hogy vajon elfogadja-e az ajánlatot. Aztán felhívott, és azt mondta az amerikai akcentusával: »Haver, benne vagyok.« Ekkor elkezdődött a folyamat, és soha, de soha az egész forgatás alatt nem volt benne félelem. Én pedig rettegtem, hiszen bármi történhet. Kapaszkodtam az erejébe. Ő tényleg vitte a filmet. Én persze tettem a dolgom. Én rendeztem. Én vezényeltem a csapatot, amelyből film lesz, de ő a természet ereje."
