A legtöbb felnőtt egyszemélyes, csendes világba vonul vissza olvasás közben, ami csak a fejükben él, de ilyenkor, elvonulásunk közben lemaradunk néhány fontos dologról.
Régen és ma
A történelem során az olvasás sokáig egy hangos tevékenység volt. Az ősi Irakban és Szíriában körülbelül 4000 évvel ezelőtti agyagtáblákon használt „olvasni" ige például azt jelentette, hogy felkiáltani vagy hallgatni.
„Egy nagyon sürgős üzenetet küldök"
– olvashatjuk egy levélen ebből az időszakból.
Ha ez helyénvaló, hallgattasd meg a királlyal is."
Alkalmanként egy másfajta technikát is megemlítettek: látni és halkan olvasni a táblát.
Csendben olvasunk
Ma már a csendes olvasás a norma. Legtöbbünk úgy harcol a szavakkal a fejünkben, mintha egy határokkal körbevett könyvtárban volnánk. A hangos olvasás a lefekvés előtti mesélésre és performanszokra korlátozódtak.
A kutatások szerint azonban kimaradunk valami igazán fontosból azzal, hogy halkan, magunknak olvasunk. A hangos felolvasás ősi művészetének rengeteg előnye van: onnantól kezdve, hogy fejlesztjük a memóriánkat, komplexen tudjuk értelmezni a szöveget, és ezzel erősödnek az érzelmi kötődések az emberek között. Messze vagyunk attól, hogy egy ritka vagy idejétmúlt aktivitásról kellene beszélnünk, ez még mindig meglepően elterjedt a modern világban. Sokan intuitív módon használjuk ezt az eszközt, ha értelmezni szeretnénk a leírt szöveget, csupán nem vagyunk igazán tudatában ennek.
A hangosolvasás memóriára gyakorolt hatását vizsgálta Colin MacLeod a Waterlooi Egyetem pszichológusa. A kutató és csapata arra a következtetésre jutottak, hogy az emberek jobban emlékeznek azokara a szövegekre és szavakra, amiket hangosan olvastak fel. A memóriaerősítő hatása kifejezeten nagy a gyerekek esetében, de idősebbeknél is hatékony.
„Ez alapvető fontosságú, minden korosztálynál."
– tette hozzá a kutató a BBC cikkében.
