Az ősi tengeri ragodozókról már rengeteget hallhattunk. Tudjuk, hogy óriásiak és rémisztőek lehettek, a cápák azonban többnyire lágyszövetűek, testüket inkább porcok, mint csontok tartják. A megalodonok maradványainak nagy része nem élte túl a kihalásuk óta eltelt 3,6 millió évet. Ez pedig azt jelenti, hogy csak a fogak és csigolyák alapján sejthetjük, hogy miképp nézhetett ki a gigászi fenevad.
Olyan vaskos izomzatú volt, mint a nagy fehér? Inkább karcsú, mint a kék cápa, vagy esetleg hegyesorrú, mint a koboldcápa? Az is lehet, hogy két feje volt? A legújabb tanulmány szerint a legjobb válasz, amit most kaphatunk erre egy... hatalmas vállrándítás és a „nem tudom" szerelemgyermeke.
Úgy tűnik, itt az ideje, hogy sok-sok év után újragondoljuk, hogy miképp rekonstruáljuk az ősi fenevadat.
A fosszilis bizonyítékok alapján a megalodon méretére vonatkozó becslések jelentősen eltérnek - a 11 métertől a 40 métert meghaladó hosszúságig, de általánosságban a tudósok valahol a 15 és 18 méter között állapodnak meg. Sok modell feltételezi, hogy a megalodon nagyon hasonlíthatott a nagy fehér cápára, az óceán egyik legvadabb ragadozójára, a ma élő legnagyobb cápára. A nagy fehér cápa a cápafélék Lamnidae családjába tartozik, amelynek mindössze öt fennmaradt faja van.
Ezekre a cápákra jellemző a gyors úszási sebesség és a részleges melegvérűség, vagyis a regionális endotermia – vénás vérüket az izmok melegítik fel. Ez tehát melegen tartja úszóizmaikat és agyukat, és javítja anyagcseréjüket. Így gyorsabban tudnak úszni, könnyebben elviselik a hidegebb környezetet, valamint hatékonyabban vadásznak és emésztik meg a táplálékot.
A megalodon konkrétan nem tartozott a Lamnidae családba, de a tudósok úgy vélik, hogy közeli rokonságban állt vele egy olyan ág, amellyel a kréta korban váltak szét. Úgy gondolják, hogy részben ők is melegvérűek voltak, ami az ősi szörnyetegnek ugyanazokat az előnyöket biztosította volna, mint mai cápáknak. Így a tudósok a megalodont a Lamniformes rendbe sorolnák, amelybe a Lamnidae is tartozik egyébként. De éppen emiatt a szoros kapcsolat miatt a tudósok általában a lamnid cápákhoz fordulnak, hogy megpróbálják kideríteni, hogyan nézett ki a megalodon.
Hogy kiderítsék, van-e értelme ennek a megközelítésnek, a tudósok megvizsgálták a megalodon rekonstruálásához használt öt lamnid cápa alakját, és részletes, kétdimenziós tereprajzok segítségével összehasonlították őket a Lamniformes rend más, hidegvérű cápáival. Összehasonlították a fejeket, uszonyokat, farkakat és testeket, és végül nem találtak olyan mintázatot, amely megkülönböztetné a lamnid cápákat.
Ám az a tény, hogy még mindig nem tudjuk pontosan, hogyan nézett ki a megalodon, tovább élénkíti a fantáziánkat. Pontosan ez az, amiért a paleontológia tudománya továbbra is, egy szüntelenül izgalmas terület. A kutatók pedig éppen ezért nyomokat fognak keresni, hogy egyszer konzekvens magyarázatot kapjunk.
