Bár a medúzáknak nincs agyuk, a tudósok kitalálták, hogyan lehet olvasni a gondolataikban - bizonyos értelemben.
Egy ügyes kis genetikai bütyköléssel most már megfigyelhetjük, hogyan működnek együtt a medúzák egy aprócska, átlátszó fajának idegsejtjei, hogy összetett, önálló mozgásokat végezzenek, például megragadják és felfalják a zsákmányt. A Clytia hemisphaerica medúzafaj tökéletesaz ilyen jellegű viselkedés tanulmányozására. Mivel ez a konkrét, mindössze kb. 1 centiméter átmérőjű medúzafaj olyan apró, a teljes idegrendszere könnyen elfér egy mikroszkóp alatt. Genomja is meglehetősen egyszerű, és átlátszó teste csak körülbelül 10 000 neuront tartalmaz, ami megkönnyíti az idegi üzenetek nyomon követését.
Amikor a kutatók genetikailag módosították a C. hemisphaerica medúzát, hogy neuronjaik aktiváláskor világítsanak, váratlan mértékű strukturált idegi szerveződést találtak. A medúzák idegrendszere több mint 500 millió évvel ezelőtt alakult ki, és azóta alig változott. A mai állatok agyához képest ezekben az élő kövületekben az idegsejtek sokkal egyszerűbben vannak elrendezve. Az új kutatás szerint a C. hemisphaerica neuronjai egy esernyőszerű hálózatban helyezkednek el, amely szorosan tükrözi a testét.
Ezek az idegsejtek aztán tovább vannak szeletekre osztva, majdnem úgy, mint egy pite. A medúza harangjának minden egyes csápja egy-egy ilyen szelethez kapcsolódik. Amikor tehát a medúza karjai felismerik és elkapják a zsákmányt, például a sóska garnélát, az adott szelet neuronjai egy meghatározott sorrendben aktiválódnak. Először a tortaszelet szélén lévő neuronok üzeneteket küldenek a középső neuronoknak, ahol a medúza szája található. Ennek hatására a piteszelet széle befelé, a száj felé fordul, és magával viszi a csápot is. Eközben a száj viszont a beérkező táplálék felé mutat. Hogy lássák, hogyan kommunikálnak a szájat irányító neuronok a medúza harangját irányító neuronokkal és fordítva, a kutatók elkezdtek sebészi úton eltávolítani bizonyos testrészeket.
Amikor a medúzák száját kivették az egyenletből, az élőlények továbbra is megpróbálták a csápjaikról a táplálékot a nem létező szájukba juttatni. Még akkor is, amikor a medúza csápjait eltávolították, a medúzák tartályba juttatott kémiai kivonatai még mindig képesek voltak kiváltani a szájnak a táplálékforrás felé fordulását. Az eredmények arra utalnak, hogy bizonyos medúzaviselkedéseket az ernyő kerületén elhelyezkedő, funkcionálisan szervezett neuronok különböző csoportjai koordinálnak. Az a neuronhálózat például, amely a medúza harangját a szájához köti, az emésztőrendszerrel is összeköttetésben állhat.
(Forrás: ScienceAlert)
