A mesterséges intelligencia és a víz kapcsolata is összetettebb annál, mint elsőre gondolnánk. Az AI és a dróntechnológia kombinációja például a szemünk előtt forradalmasítja a mezőgazdasági vízfelhasználást: lehetővé teszi a szuperprecíziós öntözés kialakítását, ami jelentős vízmegtakarítást és hatékonyabb termelést eredményez. A drónok nagy felbontású hőkamerás képeket készítenek, az AI pedig munkába lendül: megmutatja a növények vízhiányát (vízstressz) vagy a talaj nedvességtartalmának különbségeit, illetve detektálja az öntözőrendszerek szivárgásait.
A mesterséges intelligencia a felvételeket elemezve olyan „zónatérképeket” készít, amelyek pontosan megmutatják, hogy az adott termőterület mely részein van szükség öntözésre; kiszámítja az optimális öntözővíz-mennyiséget, azután beindítja, majd le is állítja a „locsolást”. Összegezve: ebben a párosításban a drón a szem, míg az AI az agy. Ugyanez a szereposztás a mélytengeri jelenségek és az ottani élővilág kutatásában is. Az intelligens rendszerek tehát alaposan felpezsdítették ezt a területet, ami kétségkívül jó hír, de érdemes pillantást vetni a szürkezónákra is.
„A víznek mindig hatalmas szerepe van a kultúra fejlődésében, egy új technológia előállításában és fenntartásában. A magas szintű technológiák pedig rengeteg vizet igényelnek. Két éve egy francia civil szervezettel együttműködésben kiszámítottuk, mennyi egy átlagos felhasználó AI-jal folytatott diskurzusa, azaz az inferencia vízigénye: egy 20-as »párbeszéd« közben akár egy pohárnyi, 2–5 dl víz is elpárologhat – utal a kutatásra Szórád Gábor. – Bő három éve, amikor a technológia ténylegesen beindult, egy AI-beszélgetés energiaigénye a tíz-tizenötszöröse volt egy Google-keresésnek. Bár ez a mennyiség jelentősen csökkent, ne felejtsük el: a felhasználók száma ugrásszerűen megnőtt. Ma már szinte minden webes alkalmazásban és az okostelefonokban is jelen van a mesterséges intelligencia. És használjuk is, néha a tudtunkon kívül, miközben a háttérben segíti a folyamatokat.”
A Global Water Intelligence (GWI) 2026 elején megjelent tanulmánya szerint az AI-szektor vízigénye 2050-re körülbelül 130%-kal növekszik.
„A legtöbb víz nem ott folyik el, ahol először gondolnánk – mondja Szórád Gábor. – A figyelem elsősorban az adatközpontok közvetlen hűtővíz-felhasználására irányul. A legnagyobb várható vízterhet viszont a GWI jelentése szerint az energiatermelés jelenti majd: mintegy 54% az áramtermelésből, leginkább az erőművek hűtési igényéből fakad majd, 42% a chipgyártásból, és csupán 4%-ot fed majd le az adatközpontok üzemeltetése. Ettől függetlenül már most társadalmi vitát és feszültséget szül, hogy gyakran olyan helyekre telepítenek adatközpontokat – például az amerikai Arizonába –, ahol eleve kritikus a vízhelyzet. Ez valós probléma, de még csak a jéghegy csúcsa.”
Szöveg: Lipcsei Árpád

A teljes cikket megtaláljátok a Hamu és Gyémánt magazin nyári lapszámában, amely elérhető a kiemelt újságárusoknál, illetve megrendelhető, előfizethető közvetlenül a kiadónál.
Olvasd el ezt is!
