Képesek vagyunk az igazi boldogságra? – rendhagyó esttel tért vissza a Hamu és Gyémánt Offset

A boldogság szinte mindenki számára mást jelent, másképp érződik, és magát az érzetet is különbözőképp dolgozzuk fel. Magazinunk visszatérő kerekasztal-beszélgetésének egyik célja az volt, hogy rámutassunk, a boldogságnak mennyi színe és formája van.

Az én felfogásom szerint a boldogság egyfajta képesség, arra vonatkozóan, hogy képes vagy-e értékelni dolgokat, amik hozzád eljutnak, vagy sem. Ahogy a kutyák képesek értékelni a simogató kezet, úgy nekünk is értékelnünk kell például a sikert

– mondta Presser Gábor, aki a beszélgetés során azt is hozzátette, hogy számára a boldogságban van valami, ami az igényekről szól:

Arról, hogy mennyire várunk el saját magunktól valamit, amit aztán tudnánk értékelni

Kepes András szerint azonban a siker boldogsága mellé társul némi szorongás is, hiszen a siker ismétlésének igénye – és annak el nem jövetele – mindig a fejünk felett lebeg.

Az egyik fontos dolog a kompetenciaérzet, vagyis az, hogy te hasznosnak érezd magad a világban. Az ember kitűz magának egy célt, hogy azt érezze, hogy hasznos, és ezt a fajta hasznosságát más is észrevegye

– mondta az író, aki szerint a boldogságot sokszor összekeverjük a „kellemes" érzéssel.

A kellemes érzet meghatározható, hiszen ilyenkor valamilyen biokémiai folyamat megy végbe bennünk. De vajon mikor érzi magát igazán boldognak az ember? Egy jó vacsora után, egy jól sikerült szex után – fel tudjuk ezeket az élethelyzeteket sorolni.

Barabási Albert-László, a világhírű hálózatkutató Kepes András A boldog hülye és az okos depressziós című könyvéhez kapcsolódóan felhívta arra a figyelmet, hogy a címben szereplő négy fogalom közül három mérhető, egyedül a boldogság nem:

A depresszió egy klinikai fogalom, az intelligenciát is lehet valamilyen szinten számokba önteni – vitatkozhatunk, hogy ennek mi az értelme, de meg lehet csinálni –, viszont a boldogsághoz tényleg nincsen mérőszám.

Kitért arra is, milyen módszerrel tartja fenn a szakmai motiváltságát:

Én öt-hat évente témát váltok. Ez nagyon tudatos, mert az a tapasztalatom, hogy minél többet tudok valamiről, annál kevésbé tudok másképp gondolkodni. Elveszítem a kreativitásomat. Ilyenkor szükségem van arra, hogy egy másik témával foglalkozzak, hogy ismét rá tudjak csodálkozni a dolgokra.

A beszélgetés legemlékezetesebb pillanatait hamarosan egy videóban tesszük közzé, melyet magazinunk YouTube-csatornáján lehet majd megtekinteni. Rövidesen pedig a következő Offset időpontját, témáját és vendégeinek nevét is felfedjük.