Európai szemmel nézve Chile a messzi horizonton lebeg minden természeti csodájával, vörösboraival, gazdag történelmével és kulturális örökségével. Ám amint az utazó megérkezik az országba, minden megváltozik: az ismeretlenség helyét egy mély, örökre szóló szerelem veszi át. Vagy legalábbis valami olyasmi.
Kezdjük egy névvel! Ki ő: Ricardo Eliécer Neftalí Reyes Basoalto? Megvan, hogy kicsoda vagy passz? És így: Pablo Neruda?
Az 1973-ban elhunyt Nobel-díjas költő, Pablo Neruda Chile talán leghíresebb szülötte, már-már rocksztár státusszal, mégis, ha nem vagyunk chileiek, spanyol ajkúak vagy irodalmárok, a neve ismeretével nagyjából ki is merül róla a tudásunk. Valahogy hasonlóképpen vélekedhetünk magáról az országról is. Halványan derengő, hosszú, függőleges csík Dél-Amerikában, amelyet hírszinten leural az argentin és a brazil foci, politikai felfordulások, a kolumbiai és venezuelai szappanoperák világa, a drogbárókultusz, Shakira és a Machu Picchu. Chile – hacsak nem a rettentő Pinochet-örökségről, bányaszerencsétlenségről, sikeres mentőakcióról (Copiapó, 2010), a futballválogatott Copa América-győzelmeiről (2015, 2016) vagy a borokról van szó – innen nézve a látóhatár szélén billeg, és rejtve maradnak megénekelt emberi bájai, régiós stabilitása, valamint káprázatos természeti kontrasztjai: a világ legszárazabb sivatagával, az Atacamával, Patagónia jeges fjordjaival és az Andok vonulataival együtt.
Az ellenállás szelleme
A mai Chile területére érkező első európaiak, a spanyol konkvisztádorok nem egészen a hely szépségeit látták meg először, de ennek is megvolt az oka. 1536–37-ben Diego de Almagro és emberei egy másik Perut („Otro Peru”) kerestek, ám mivel aranyat nem, csak harcias őslakosokat találtak, inkább visszaporoszkáltak oda, ahonnan elindultak. (Van egyébként itt érckincs: a ma gazdaságosan kitermelhető réz és arany a legnagyobb mennyiségben Dél-Afrikában, Chilében, Argentínában és az Egyesült Államokban fordul elő.) Nem sokkal Almagro távozása után érkeztek persze mások is – kitartóbbak, elszántabbak. Közülük a legjelentősebb Pedro de Valdivia volt, Chile első kormányzója és a főváros, Santiago alapítója (1541), de a létezés körülményeit pusztán címekkel és városalapításokkal nem lehetett átírni. A rabszolgasorba taszításnak ellenálló araukánok 1553-ban Lautaro – aki egykor Valdivia szolgája volt – vezetésével fellázadtak, és a tucapeli csatában megölték a kormányzót.
Az őslakosok ellenállása még négy évvel később, Lautaro halála után sem tört meg. Az indiánok az 1880-as évekig folytatták a küzdelmet, a történelmi széljárás változásának köszönhetően 1818 után már a független chilei kormányok ellen. A globális békeindex szerint Chile ma a legbiztonságosabb dél-amerikai ország, van azonban egy terület a középső zóna déli részén, nagyjából Lebu és Temuco között, amelyet érdemes inkább elkerülni. Az araukánokról van ismét szó: az őslakos földjogi aktivisták és a chilei állam között zajló akut konfliktus gyakran erőszakba torkollik. Lautaro szelleme és öröksége ma is él.
Unsplash
A föld mint kincs
Chile társadalmi szempontból a közép-amerikai Costa Ricához hasonló utat járt be (lásd: HGY 2024. nyári szám). A nemesfémek hiánya, illetve korlátozott elérhetősége miatt a spanyol telepesek körében nem volt népszerű úti cél, akik pedig jöttek és letelepedtek, a mezőgazdaság felé fordultak. Akárcsak Costa Ricában, a bevándorlóknak maguknak kellett megművelniük a földet, így a rabszolgák száma itt is alacsony maradt. Részben ennek – a térséget tekintve – különutas modellnek és az ellenállás kultuszának tudható be, hogy az önálló Chile kitartott a képviseleti demokrácia mellett. Az 1973 szeptembere és 1990 márciusa között tartó, Chile történetének legsötétebb időszakát jelentő Pinochet-diktatúra kivételével az ország relatíve mentes maradt a puccsoktól és az alkotmányos felfüggesztésektől.
Szöveg: Lipcsei Árpád
Folytatás a Hamu és Gyémánt magazinban!
A Hamu és Gyémánt magazin tavaszi lapszáma
A teljes cikket (benne 15 topélménnyel, amelyek feledhetetlenné tehetik a dél-amerikai utazást) keressétek a Hamu és Gyémánt magazin tavaszi lapszámában, amely elérhető a kiemelt újságárusoknál, illetve megrendelhető, előfizethető közvetlenül a kiadónál.
