Úgy tűnik, hogy a nemrég elhunytak ilyen kenutúrája a végső rendeltetési helyre való eljutás metaforája egész Dél-Amerikában elterjedt volt a spanyolok előtti időkben, és valószínűleg több ezer éven át.
Egy új tanulmány szerint 1000 évvel ezelőtt a gyászolók egy fiatal nőt egy szertartásos kenuban temettek el, hogy jelképezzék utolsó útját a halottak földjére a mai Patagónia területén. A felfedezés megerősíti azokat a néprajzi és történelmi beszámolókat, amelyek szerint a kenus temetkezéseket a spanyolok előtti egész Dél-Amerikában gyakorolták, és cáfolja azt az elképzelést, hogy csak a spanyol gyarmatosítás után kezdték el használni őket - állítják a tanulmány szerzői.
A tanulmányban leírt temetkezés, amely a nyugat-argentínai Lacár-tó melletti Newen Antug régészeti lelőhelyen található, arra utal, hogy a gyászolók a hátán fekve temették el a nőt egy tűz által kivájt, egyetlen fatörzsből készített faépítményben. Ugyanezt az égetési technikát évezredek óta használják a helyi mapuche kultúrában wampoként ismert úgynevezett ásott kenuk készítésére, és a bizonyítékok arra utalnak, hogy az őslakosok előkészítették a nő maradványait, hogy az asszony egy utolsó kenut utazzon a misztikus vizeken át a lelkek végállomásán lévő végső lakhelyére.
A nő sírja a legkorábbi a Newen Antug lelőhely három ismert, spanyolok előtti temetkezése közül, amelyet a régészek 2012 és 2015 között tártak fel, mielőtt a magánterületen lévő helyszínen kutat építettek. A helyszín a Patagónia néven ismert régió északi szélén található, amely Dél-Amerika déli részének mérsékelt égövi sztyeppékből, alpesi régiókból, tengerpartokból és sivatagokból áll. A radiokarbonos kormeghatározás szerint a nőt több mint 850 évvel ezelőtt temették el, de lehet, hogy akár 1000 évvel ezelőtt is, nemét és halálakor betöltött életkorát - 17 és 25 év között - pedig a medencecsontok és a fogak kopása alapján becsülték meg - olvasható a tanulmányban.
Egy fehér mázzal és vörös geometriai mintákkal díszített kerámiakorsó, amelyet a nő feje mellett helyeztek el a sírban, a kutatók szerint kapcsolatot sugall az Andok hegység mindkét oldalán a spanyolok előtti kerámiák vörös a fehéren kétszínű hagyományával. A tanulmány szerint ez a legkorábbi ismert példája annak, hogy ezt a fajta kerámiát sírajándékként használták. Tekintettel a korára és a nedves éghajlatra, a temetkezési kenu elkorhadt, és csak fadarabok maradtak meg belőle. A vizsgálatok azonban arra utalnak, hogy a töredékek ugyanabból a fából - egy chilei cédrusból (Austrocedrus chilensis) - származnak, és hogy tűzzel üregesítették ki.
A sírban talált kagylók azt mutatják, hogy a holttestet közvetlenül egy Diplodon chilensis nevű édesvízi kagylófajtára helyezték, amelyet valószínűleg a több mint 300 méterrel távolabbi Lacár-tó partjáról hoztak - írták a kutatók. Emellett a test helyzete - a karok a törzs fölé összefogva, a fej és a lábak pedig felemelve - arra utal, hogy a nőt egy homorú, a végeken vastagabb falú, a kenu orrának és tatjának megfelelő homorú szerkezetbe temették. Ezek a szempontok együttesen arra utalnak, hogy a nőt egy hagyományos kenus temetésben helyezték végső nyúghelyére, amely a mapuche hitet képviseli, miszerint a léleknek egy utolsó hajóutat kell megtennie, mielőtt a holtak földjére érkezik.
A mapuche hiedelem szerint a halottak lelkének úti célja a Nomelafken volt - ez a szó a mapuche nyelvben azt jelenti, hogy a tenger másik oldala -, és az újonnan elhunytak metaforikusan akár négy évig tartó hajóutat tettek meg, mielőtt megérkeztek a Külchemapu vagy Külchemaiwe nevű mitikus szigetre. Salvador Sanfuentes chilei politikus 1840-es évekbeli történelmi beszámolója megjegyezte, hogy a helyiek halottaik sírját egy patak partján helyezték el, hogy az áramlat a lelkeket a lelkek földjére vigye, és hogy a halottakat ezen az úton koporsóként szertartásos kenukkal temették el - írták a kutatók.
(Forrás: LiveScience)