Marc Andrew Deley / Contributor
június 17., 2026  ●  Kultúra

Stephen King szerint ez az alig ismert horror a 21. század egyik legjobb filmje

A horror műfaja évtizedek óta ugyanazokra az alapvető emberi félelmekre épít. Félünk az ismeretlentől, a haláltól, a sötétségtől vagy attól, ami a mindennapok rendjét felborítja. James Ashcroft Jenny Pen szabálya (The Rule of Jenny Pen) című filmje azonban jóval hétköznapibb, ezért talán még nyugtalanítóbb témát állít a középpontba. Ez pedig Stephen King figyelmét is megragadta. 

A film főszereplője Stefan Mortensen, a Geoffrey Rush által alakított, keménykezű bíró, akinek élete egy stroke után gyökeresen megváltozik. Az egykor tekintélyes és magabiztos férfi idősek otthonába kerül, ahol kénytelen szembenézni azzal, hogy teste már nem engedelmeskedik úgy, mint korábban. Stefan ráadásul nem könnyű eset. Megveti környezetét, lenézi lakótársait, és nehezen fogadja el új helyzetét.

A valódi fenyegetést azonban egy másik lakó, Dave Crealy jelenti. John Lithgow alakítása már önmagában elég ahhoz, hogy a néző kényelmetlenül érezze magát. Dave a személyzet előtt ártalmatlan, kissé különc öregembernek tűnik, aki állandóan egy Jenny Pen nevű kézibábot hord magával. Éjszakánként azonban sötétebbik oldalát mutatja meg.

A film egyik legnyugtalanítóbb vonása, hogy gonosztevője nem természetfeletti lény, csak egy kiszolgáltatott embereket kihasználó alak.
Alig ismert modern klasszikus?

Talán ez a földhözragadtság adja azt a plusz réteget, amely Stephen Kinget is lenyűgözte. Az amerikai író korábban nyilvánosan is méltatta a mozikban igen szerényen teljesítő (Magyarországon be sem mutatott) alkotást, olyannyira, hogy a The New York Times 2025-ös filmes összeállításában olyan 21. századi sikerfilmek mellé helyezte, mint az Oppenheimer, a Nem vénnek való vidék, a Túl a barátságon vagy a Vonat Busanba  Zombi expressz.

A horror legerősebb pontjai nem a sokkoló jelenetek. Sokkal inkább az a nyomasztó felismerés, hogy a történet alaphelyzete teljesen valóságos. A néző fokozatosan ébred rá, hogy ehhez a fajta rettegéshez nincs szükség szürreális történetekre, elég csak az alapvető emberi kapcsolatokat vizsgálni. 

A kiszolgáltatottság, az elszigeteltség és az öregedéssel járó méltóságvesztés önmagukban is elég komoly témák ahhoz, hogy egy ezekről szóló film maradandóan nyugtalanító élményként éljen tovább a fejekben.
Nyitókép: Stephen King / Marc Andrew Deley / Contributor

A legfontosabb hírekért iratkozz fel hírlevelünkre!