Stanley Tucci 65 éves: 4 különösen meghatározó film a karrierjéből
Stanley Tucci azon kevés hollywoodi színészek egyike, akik mellékszereplőként is mindig ellopják a show-t. Karakterei általában visszafogottak, intelligensek, mégis mélyen emberiek – a színész jelenléte minden filmben megköveteli a figyelmünket, még ekkor is, ha csak néhány jelenetben tűnik fel. 65. születésnapja alkalmából négy kiváló filmjén keresztül idézzük fel, miért tartozik a világ legkedveltebb színészei közé.
Tom McCarthy Oscar-díjas filmje a modern újságírás egyik legmeghatározóbb történetét dolgozza fel, miközben erkölcsi kiállást tanúsít az igazságszolgáltatás mellett. A Spotlight a The Boston Globe oknyomozó csapatának munkáját követi, akik feltárták a katolikus egyházon belüli szexuális visszaélések évtizedekig eltitkolt hálózatát.
Tucci Mitchell Garabediant alakítja, az áldozatokat képviselő ügyvédet, aki kulcsszerepet játszik az ügy napvilágra kerülésében. Játéka visszafogott, de rendkívül hatásos: minden megszólalásában ott van a kiábrándultság és az elkötelezettség. A film egyik legnagyobb ereje épp abban rejlik, ahogy Tucci jelenléte – Michael Keaton, Mark Ruffalo és Rachel McAdams mellett – mélyen emberivé és a néző számára is átélhetővé teszi a nyomozást.
Edward Berger feszült politikai thrillere a Vatikán falai közé vezeti be a nézőt. A történet az egyházfő halála után zajló titkos pápaválasztás eseményeit követi, ahol a hatalomért és a befolyásért zajló küzdelem a legmagasabb szinteken zajlik.
Tucci ezúttal Aldo Bellinit, az amerikai bíborost játssza, akinek liberális nézetei szembemennek a Vatikán konzervatív hagyományaival. Finoman árnyalt alakításával egyszerre mutatja meg a karakterben rejlő hitet és kétséget. A Konklávé tökéletes példája annak, hogyan képes Tucci az intellektuális erőt és az emberi sebezhetőséget egyszerre megjeleníteni – úgy, hogy közben egy pillanatig sem túlzó a játéka.
Harry Macqueen filmje szívszorítóan gyönyörű történet a szerelemről és az elmúlásról. Tucci és Colin Firth egy idősödő párt alakítanak, akik egy lakókocsival indulnak útra Angliában, miután kiderül: egyikőjük, Tucci karaktere korai demenciától szenved. A közös utazás egyszerre búcsú és ünnep – a múlt felidézése a bizonytalan jövő árnyékában.
Tucci alakítása fájdalmasan őszinte: finom gesztusokkal, apró tekintetváltásokkal mutatja meg a leépülés tragédiáját. A Szupernóva nemcsak egy szerelmi dráma, hanem a méltóságról és az elfogadásról szóló lírai történet – két színész tökéletes összhangjával a középpontban.
A film, amely végleg beírta Tuccit a popkultúra történetébe. David Frankel klasszikusa a divatvilág kegyetlen tempójáról szól – Anne Hathaway játssza a naiv Andyt, Meryl Streep pedig egy divatmagazin jéghideg főszerkesztőjét, Miranda Priestlyt.
Tucci Nigelként, a magazin tapasztalt és szarkasztikus divatszerkesztőjeként lopja el a figyelmet azokban a jelenetekben, amelyekben szerepel. Karaktere mintha a divatvilág lelkiismeretét testesítené meg – ő az, aki megmutatja, hogy ebben a látszólag felszínes világban is létezik tisztesség és szenvedély. Bár mellékszereplő, nélküle Az ördög Pradát visel közel sem lenne ennyire élvezhető – épp ezért hatalmas szerencse, hogy a jövőre érkező folytatásban is visszatér majd.
Olvasd el ezt is!