Reese Witherspoon 50 éves lett: 5 szerep, amivel örökre beírta a nevét Hollywoodba
50 éves lett Reese Witherspoon, aki közel három évtizede Hollywood egyik megkerülhetetlen állócsillaga. A színésznőnek sikerült az, ami csak keveseknek: egyszerre alkotott maradandót a vígjáték, a szatíra és a dráma műfajában, miközben bebizonyította, hogy sorozatokban is megállja a helyét. S ha mindez nem lenne elég, az elmúlt években világsikert aratott saját könyvklubjával, munkája nagy részét pedig ma már inkább a kamera túloldalán, producerként végzi. Az alábbi öt szerep jól mutatja, hogyan lett a tehetséges fiatal színésznőből egyszerre popkulturális ikon és valódi művész.
A Gimiboszi Alexander Payne 1999-es szatirikus filmje, amely Tom Perrotta regényéből készült, és egy középiskolai diákelnök-választáson keresztül beszél hatalomról, hiúságról és amerikai ambícióról. A történet középpontjában Tracy Flick áll, a mintatanuló, aki látszólag simán nyerné meg a választást, csakhogy egyik tanára, Jim McAllister (Matthew Broderick) mindent megtesz azért, hogy megakadályozza ebben. Annak ellenére, hogy úgy tűnhet, egy átlagos amerikai tinidrámáról van szó, Reese Witherspoon olyan mélységeket visz a karakterébe, ami sokkal többé teszi a filmet. Egyszerre törtető, pedáns, kegyetlen és érzéketlen, aki bármire képes a hatalom megszerzéséért. Ez volt az első igazán nagy kritikai áttörése, és már ebben a korai szerepében is látszott, milyen pontosan tud egyszerre komikus és fenyegető lenni a vásznon.
A Doktor Szöszi Robert Luketic rendezésében készült, alapja pedig Amanda Brown regénye volt, és első ránézésre egy sziporkázó, könnyű vígjátéknak tűnik. A történet szerint Elle Woods, a divatos és látszólag felszínes egyetemista azért jelentkezik a Harvard jogi karára, hogy visszaszerezze a barátját, csakhogy végül teljesen másfajta önismereti és szakmai út nyílik meg előtte. A film valódi popkulturális mérföldkővé vált, amire még az is emlékszik, aki sosem látta. A Doktor Szöszi valódi ereje abban rejlik, hogy tökéletesen rájátszik az összes sztereotípiára, amelyeket aztán egyesével lerombol. Az pedig már csak tényleg hab a tortán, hogy Jennifer Coolidge is sziporkázik a szerepében. Witherspoonnak ez volt az első igazán nagy kasszasikere, és máig ez az a karakter, amellyel a legtöbben azonosítják.
A nyughatatlan James Mangold zenés életrajzi filmje Johnny Cash életéről, amelyben Witherspoon a countryénekes későbbi feleségét, June Cartert alakította. A film nem egyszerűen egy sztárportré, hanem egy kapcsolat története is. A színésznő karrierjében valódi fordulópontot jelentett az alkotás: bebizonyította, hogy drámai, komoly szerepekben is tökéletesen képes helyt állni, ráadásul egy olyan tehetséges partnerrel az oldalán, mint Joaquin Phoenix. Végül ez lett pályája egyik csúcspontja is: a 2006-os Oscar-gálán elnyerte a legjobb női főszereplőnek járó díjat ezért a munkáért. Az alakítás súlyát jól mutatja, hogy első Oscar-jelölése rögtön győzelmet hozott neki.
A Vadon Jean-Marc Vallée rendezésében készült Cheryl Strayed memoárja alapján, és egy olyan nőről szól, aki élete mélypontján nekivág a Csendes-óceáni gerincösvénynek, hogy egy hosszú, magányos gyalogtúra során próbálja feldolgozni a veszteségeit és rendbe tenni az életét. A film nyersebb és bizonyos értelemben valódibb, mint Witherspoon korábbi munkái, ezért különösen fontos állomás a pályáján. Ráadásul itt már producerként is meghatározó szerepet játszott, olyannyira, hogy a hírek szerint gyakorlatilag ő hozta tető alá az egész projektet, az ötlettől a megvalósításig. A Vadon jelentősége épp az, hogy megmutatta: a pályája közepén is képes újradefiniálni magát, és elvinni a hátán egy kemény, intim drámát, ami egy Oscar-jelölést is ért.
A Hatalmas kis hazugságok Liane Moriarty regényéből készült HBO-sorozat, amelyben Witherspoon Madeline Mackenzie szerepét játszotta, egy jómódú kaliforniai közeg harsány, rendkívül kontrolláló, mégis sok ponton sérülékeny anyafiguráját. A történet látszólag egy elit kisváros hétköznapi konfliktusaiból építkezik, valójában azonban bántalmazásról, hazugságokról, női szövetségekről és társadalmi látszatokról szól. Madeline figurája azért különösen jó szerep, mert kívülről energikus és szellemes, közben tele van szorongással, sértettséggel és feldolgozatlan feszültségekkel. A széria óriási kritikai sikert és díjesőt hozott, 2017-ben elnyerte az Emmyt is a legjobb limitált sorozat kategóriában. Witherspoon ezért a munkájáért kapta meg az első Primetime Emmy-jelölését főszereplőként, ami bizonyította, hogy a streamingsorozatok aranykorában is meg tudta találni a maga helyét.
Olvasd el ezt is!