Az olasz San Felice Circeo kikötője közelében az óceánból előkerült üvegek tanúsága szerint a római korban a helyben termelt szőlő és az importált kátrányszurok lehetett a borászok kedvelt borkészítési szokása az Itália partvidékén – írja a ScienceAlert a PLOS One folyóiratban megjelent tanulmány alapján.
A kutatók három különböző borosüveget – vagyis amforát – találtak és elemeztek, ami részletes betekintést nyújt a szakértőknek a bortermelés gyakorlatába a területen az i. e. 1-2. században, a késő görög-olasz korszakban.
A kutatást az teszi igazán különlegessé, hogy a kutatók a legújabb kémiai elemzési technikákat kombinálták a régészetben alkalmazott munkafolyamatokkal, így több információ derülhetett ki az edényekről, mint amire lehetőség lett volna.
Az alkalmazott laboratóriumi technikák egyike a gázkromatográfia és a tömegspektrometria kombinációja volt, amelyek az anyagban lévő kémiai markerek elkülönítésére és azonosítására használhatók – ebben az esetben az edényekben maradt szerves maradványok.
A kutatók a maradékban megrekedt polleneket is keresték. Ilyen jellegű elemzéseket már korábban is végeztek, de nem borosüvegeken.
A szőlőpollen gondos vizsgálata kimutatta, hogy a korsókat vörös- és fehérbor készítésére egyaránt használták. Emellett helyi növényeket használtak – bár az nem világos, hogy a növények akkoriban háziasítottak voltak-e vagy sem.
Emellett fenyőfák nyomaira is bukkantak, amik arra utalnak, hogy az üvegek vízhatlanítására és talán a bor ízesítésére is használták a fenyőt. A kutatók szerint a fenyőt tartalmazó kátrányszurok a régión kívülről származhatott, talán Calabriából vagy Szicíliából.
A Rómától mintegy 90 kilométerre délkeletre fekvő San Felice Circeo kikötője körüli leletek között számos más kerámia és egyéb lelet is található. A régészek szerint a terület egy római kori csatorna közelében lehetett.
