Az ókori világ titánjaira általában legendás teljesítményeik miatt emlékezünk: Sándor meghódította Perzsiát, Julius Caesar átkelt a Rubiconon, Boudicca harcolt a megszállók ellen.
Ám más kortársaiknak is voltak elbeszélésre érdemes történeteik: az ókori világ olyan uralkodóinak, akiknek történetei lenyűgözőek, mégis szinte elfelejtődtek. Ők egyszerűen túl drámaiak voltak a történelemkönyvek számára − ahogy a Mental Floss fogalmazott. Olvass tovább, hogy megismerj párat közölük!
Ez is érdekelhet: 8 különös tény, az ókori görög istenekről, amikről nem hallottál az iskolában
1. A hettiták Murszilisz királya (i. e. 1620-1590)
Hattusa volt a Hettita Birodalom ősi fővárosa, romjai a mai Törökország területén fekszenek. Ma Hattusából Babilonba körülbelül 20 óra alatt eljuthatsz autóval, ám I. Murszilisz, a hettiták királya számára ez a nagyjából 1690 kilométeres menetelés sokkal tovább tartott (különösen azért, mert útközben megállt, hogy elfoglalja Aleppó városát).
Kép: wikimedia
Murszilisz Babilonban megbuktatta Hammurapi híres leszármazottait, és garantálta Murszilisz örökségét Babilon népe körében. Sajnos magának a királynak nem volt igazán gyümölcsöző a hódítás. Babilon túl messze volt ahhoz, hogy a hettiták ténylegesen uralkodhassanak, és a hódítás nem sokat segített Murszilisz otthoni támogatottságának növelésében. Ehelyett, amikor Murszilisz visszatért a palotájába, a sógora puccsot rendezett, ami hirtelen véget vetett az uralkodásának. Mivel a hettiták meglehetősen kínosan érezték magukat az ügy miatt, a saját történelemkönyveikben „kevés figyelmet" szenteltek neki.
Ha tovább olvasnál: De vajon mitől voltak olyan híresek ezek az ókori uralkodók?
2. Wu Yi, a Shang uralkodó (i. e. 1147-1114)
A Sang-dinasztia Wu Yi császára (valószínűleg) Kr. e. 1147-től 1112-ig uralkodott. Wu Yi el akarta mozdítani Kínát a teokratikus államformától a monarchikusabb uralkodási struktúra felé.
Sajnos a módszereit, amelyekkel ezt elérte, kissé őrültnek tartották. Wu Yi úgy próbálta megmutatni a Mennyei Szellem feletti hatalmát, hogy hamis játékokban legyőzte azt. A leghírhedtebb, hogy egy bőrzacskót készíttetett, és azt vérrel töltötte meg. Ezután a tárgyat a magasba akasztotta, és a premodern koronglövészet egy különösen istenkáromló formájával nyilakat lőtt rá. Úgy tűnik, a Mennyország nem értékelte túlságosan a császár játékát, mivel Wu Yi nem sokkal ezután meghalt egy vadászaton, állítólag egy mennydörgés rázta halálra.
3. II. asszíriai Szárgon (Kr. e. 721-705)
Kép: wikimedia
Asszíriai mércével mérve II. Szárgon (Sarrukín) igen sikeres király volt. Hatalmas mennyiségű ezüstöt és aranyat fosztogatott idegen városok lerohanásával, országokat csatolt a filiszteusoktól és az újhettitáktól, és mindennek tetejébe elfoglalta Babilon trónját. Halála után mégis majdnem eltörölték az örökségét. Fia, Szennahérib soha nem említette apja nevét, ehelyett arra biztatta Asszíria népét, hogy felejtsék őt el. Ez olyan hatékony volt, hogy a történészek évszázadokon át úgy vélték, hogy Szárgon csak egy mítosz, vagy egy bibliai tévhit. Csak II. Szárgon Dúr-Sarrukín palotájának felfedezése után, a 19. század végén kezdték újraértékelni a történészek e kulcsfontosságú király örökségét.
II. Szárgon csatában halt meg, és ezzel ő lett az egyetlen asszír uralkodó, akit nem királyi temetéssel temettek el, emiatt úgy gondolták, hogy a lelke elátkozott. Az asszírok úgy vélték, hogy a király valami nagy, istenkáromló bűnt követhetett el, amiért istenei ennyire elhagyták őt.
4. I. Arkhelaosz (413-399 Kr. e.)
A makedóniai Nagy Sándor minden bizonnyal a nemzet leghíresebb királya, a drámairodalomban azonban őse, I. Arkhelaosz talán még őt is felülmúlta. Arkhelaosz apja és egy rabszolgasorban élő nő törvénytelen fia volt. Nem lett volna szabad királlyá válnia, de miután meggyilkolta nagybátyját, unokatestvéreit és testvérét (a tényleges trónörököst), hirtelen szabaddá vált számára az út az utódláshoz. Ennek ellenére Arkhelaosz híres király lett. Udvara a hellén világ minden tájáról vonzotta a művészeket, köztük a nagy drámaírót, Euripidészt is.
Fotó: wikimedia
Euripidész, aki ekkorra már meglehetősen idős volt, ennek ellenére továbbra is nagy étvágyat érzett a világ örömei iránt, és nem kívánt érdeklődést mutatott egy fiatal udvaroncirányába. Az udvaronc visszavágásképp azt a pletykát kezdte terjeszteni, hogy Euripidésznek szörnyen rossz a lehelete. Ezért Arkhelaosz megengedte Euripidésznek, hogy megkorbácsolja a fiatalembert állítólagos udvariatlansága miatt. De a király megfizette az árát. Az ifjú udvaronc két barátjával együtt összeesküdött Arkhelaosz ellen: vadászatra hívták, és ott meggyilkolták.
