3 festmény, amely lenyűgöző történeteket mesél el
Pascal-Adolphe-Jean Dagnan-Bouveret – Manon Lescaut temetése
Pascal-Adolphe-Jean Dagnan-Bouveret francia romantikus festő e drámai kompozíciója a művész első nyilvános sikere volt. Az Abbé Prévost 18. századi, nagysikerű regénye, Manon Lescaut és Des Grieux lovag története alapján készült mű nagyobb méretű változatát az 1878-as Párizsi Szalonon állították ki.
Az 1731-ben megjelent regény a maga idejében rendkívül botrányosnak számított, és a megjelenése után nem sokkal Franciaországban betiltották. De így is jól ismert volt a művészvilágban a rejtélyes kurtizán, Manon és a daliás nemes Des Grieux tragikus története.
A könyv legalább három másik regényt, valamint számtalan műalkotást, balettet, operát, filmet, sőt még egy japán jazzoperát és popdalt is megihletett.
Ez is érdekelhet: 5 világhírű festmény, amely titkos üzeneteket rejt
A Franciaországban és Louisianában játszódó regény két fiatal életét követi nyomon. A Manon Lescaut temetése című festményen Dagnan-Bouveret egy drámai jelenetet örökített meg, amikor a kétségbeesett Des Grieux megássa szerelme sírját, és elhatározza, hogy követi őt a halálba.
Az alkotáson tehát a regény befejezésének drámai pillanatát láthatjuk, miután Manon a menekülés okozta kimerültségtől összeesik és meghal egy New Orleans melletti sivatagban. Des Grieux a gyásztól megőrülve elhatározza, hogy ott temeti el, ahol elesett, és miután gödröt ásott a puha homokban, lefeküdt mellé, hogy megvárja saját halálát.
Edmund Blair Leighton – Míg a halál el nem választ
Ezt a gyönyörű olajfestményt a régenskori festő, Edmund Blair Leighton alkotta. Leighton számos zsánerjelenete után készítette el, a Míg a halál el nem válasz című alkotását, amely a férfi-női interakciók egyfajta humoros ábrázolása.
Az esküvői szertartás oltárán végigsétálva egy gyönyörű, korhű ruhába öltözött fiatal nő összekulcsolja karját újdonsült férjével, egy nála jóval idősebb úriemberrel. A művet 1879-ben állították ki a Királyi Akadémián. Amikor Leighton először elküldte az Akadémiának a festmény, szarkasztikusan az L.S.D. címet adta neki, ami a latin „librae, solidi, denarii" kifejezést jelenti. A kifejezés fordítása „font, shilling, penny", ami arra utal, hogy a nő inkább a pénzért házasodik, nem pedig szerelemből.
A részletesen kidolgozott, monumentális vásznon megfigyelhetjük az esküvői vendégekeket is, akik suttogva és rosszalló pillantásokat vetnek. Megannyi arckifejezést láthatunk: az aggodalomtól a kábult zavarodottságon át a cinikusig.
A menyasszony a „jókívánságokat" figyelve lefelé szegezi fejét, elkerülve a tőle jobbra álló fiatalember tekintetét. Vajon egykor ő volt az igaz szerelme?
A jelenet pedig valóban arra utal, hogy ők voltak azok, akik egykor össze akarták kötni az életüket. Az öreg vőlegény – humorosan a művész önarcképeként megfestve – előre bámul, arca üres, nem vesz tudomást kapcsolatukról.
Olvasd el ezt is! 5 ellopott, híres festmény, amiről még most sem tudjuk, merre lehetnek
Auguste-Clément Chrétien — Akhilleusz nevelése a Kentaur Chirontól
A 19. századi francia neoklasszikus festészet remekműve, Auguste-Clément Chrétien monumentális olajfestménye életművének egyik legjelentősebb alkotásai közé tartozik.
A kompozíció a mitológiai hős Achilles fiatalkorának egy híres jelenetét ábrázolja: Chiron, a legbölcsebb és legigazságosabb kentaur általi nevelését.
Chrétien Akhilleusz nevelése című, az 1861-es párizsi szalonra komponált és ott kiállított műve tökéletesen illeszkedik mind a neoklasszikus, mind a történeti festészet hagyományaiba. A szimmetriára, a perspektívára és az elbeszélésre helyezett hangsúlyával Chrétien gyönyörűen rögzíti a vászonra a fizikai és erkölcsi eszmények fogalmát.
Nyitókép: en.m.wikipedia.org