A terhességgel és fogamzásgátlással kapcsolatos történelmi hiedelmek egyenesen abszurdak. Az alábbi öt mítosz pedig már-már őrültségnek hangzik, mégis évszázadokig ez volt a bevett szokás.
A méh vándorol a testben (ókori Görögország)
Az ókori Görögországban úgy gondolták, hogy egy nő méhe a testétől elkülönülten létezik. Ezen elképzelés szerint a szerv szabadon vándorolhatott a testben, ahelyett, hogy egy helyben állva funkcionált volna. Abban az esetben, ha egy nő teherbe akart esni, édes illatú tárgyat helyeztek a hüvelyébe. Úgy vélték ez vonzza a spermiumokat a méhbe.
Ám, amikor a hölgyek nem kívántak újabb kisbabát, az ellenkezőjét alkalmazták – egy bűzös szagú tárgyat helyeztek fel.
Terhességi teszt (ókori Egyiptom)
Egy 3500 éves ókori egyiptomi dokumentum egy olyan terhességi tesztelési technikát fedett fel, amely búzából és árpából készült zsákokat használt. A dokumentum szerint egy nőnek minden egyes zsákba vizelnie kellett, és ha azok elkezdtek csírázni, akkor valószínűleg terhes volt. Egy 1963-as tanulmány szerint ez a módszer az esetek 70%-ában pontos volt.
A Hold irányítja a menstruációt (ősi Asszíria)
A holdhatás elméletének eredete – mely szerint a női termékenység ciklusai a Hold ciklusait követik – az ókori asszír írásokig nyúlik vissza, ám valamilyen oknál fogva ez a mítosz tovább élt, mint ameddig kellett volna. Az elmélet egyik változata szerint a női termékenység a Holdnak felel meg, mivel a holdciklus és a menstruációs ciklus egyaránt huszonnyolcnapos. A másik verzióban hívők pedig úgy vélték, hogy a Hold gravitációs vonzása felelős a szülésért.
Az elmélettel kapcsolatos tanulmányok egészen az 1950-es évekig jelen voltak, azonban nem találtak összefüggést.
Röviden: telihold napján ugyanannyi baba születik, mint az év bármely más napján.
A gyermekek a mensturációs vérből jönnek létre (középkor)
A középkorban a különféle „orvosi hatóságok" egyetértettek abban, hogy a terhesség, a férfi ondó és a női menstruációs vér kombinációjából jön létre. Voltak azonban még néhányan, akik úgy vélték, hogy a fogantatáshoz kizárólag a férfi ondó szükséges.
Az is széles körben elterjedt nézet volt ekkoriban, hogy a fogantatáshoz mind a férfinak, mind a nőnek egyaránt orgazmust kell átélnie az aktus során.
Apró emberek élnek a nők méhében ( felvilágosodás kora)
A preformacionizmus, a 17. és 18. században egy igencsak népszerű elméletnek számított. Azt állította, hogy a fogantatás idején az embrió már teljesen kialakult, csak mikroszkopikus méretű. A megtermékenyítés után az embrió szépen fokozatosan növekszik, míg végül születéskor olyan méretűvé válik, mint egy hétöznapi csecsemő. Az 1800-as évek elejére azonban korszerűbb mikroszkópokat fejlesztettek ki, amelyek lehetővé tették a tudósok számára, hogy megbizonyosodjanak arról, az embriók nem sokkal a megtermékenyítés után még csak apró sejtgyűjtemények, nem pedig teljes emberi lények. Értelemszerűen a felfedezések után a teóriát teljesen elvetették.
