
Michael J. Fox 65 éves: 5 szerep, ami popkulturális ikonná tette
Michael J. Fox neve sokaknak egyet jelent Marty McFly lendületével és a nyolcvanas évek egyik legkedveltebb filmes hősével. A kanadai színész június 9-én tölti be 65. életévét, amely kitűnő alkalom arra, hogy visszatekintsünk pályája legemlékezetesebb alakításaira. A következő öt szerep jól mutatja, milyen természetes könnyedséggel tudott kamaszos, kapkodó, mégis szerethető figurákat életre kelteni.
Michael Andrew Fox 1961. június 9-én született Edmontonban, Kanadában. A család később Vancouverbe költözött, Foxban pedig már kamaszként egyre erősebben élt a színészet iránti vágy. Tizenöt évesen kapta meg első jelentősebb televíziós szerepét a Leo and Me című sorozatban, majd tizennyolc évesen Los Angelesbe ment szerencsét próbálni. A kezdet nem volt könnyű, egy időben olcsó készételeken élt, mert alig akadt munkája. A fordulatot Alex P. Keaton szerepe hozta meg a Családi kötelékekben, innen pedig rövid idő alatt a korszak egyik legismertebb fiatal sztárjává vált.
A Családi kötelékek a Reagan-korszak Amerikájának egyik emblematikus családi szitkomja volt. A történet középpontjában Steven és Elyse Keaton áll, két egykori hippi, akik liberális értékrenddel próbálják nevelni gyerekeiket. A legidősebb fiú, Alex azonban szinte mindennek az ellenkezője: imádja a pénzt, a siker gondolatát, a konzervatív politikát és a karrierépítés ígéretét. A sorozat humora éppen ebből az értékrendbeli ütközésből születik, miközben a családi konfliktusok végül rendre érzelmes, békítő pillanatokra futnak ki.
Fox karaktere akár ellenszenves is lehetne a néző számára, ám alakításának hála még a hibáival együtt is szeretni tudjuk őt. Alex személyét a bizonyítási vágy, a megfelelési kényszer és a gyermeki sérülékenység is árnyalja, amit a színész apró gesztusokkal tesz láthatóvá.
A kultikussá vált Vissza a jövőbe tette Foxot világsztárrá, Marty McFly pedig azóta is a popkultúra egyik legismertebb figurája. Az 1985-ben játszódó történet kezdetén a kaliforniai tinédzser saját családja kudarcaival, félénk apjával, boldogtalan anyjával és saját jövőjétől való félelmével küzd. Amikor különc tudós barátja, Doki bemutatja neki a DeLoreanből épített időgépet, Marty véletlenül 1955-be kerül, ahol saját szülei fiatalkori életébe avatkozik bele. A film később trilógiává nőtte ki magát, Fox egyik ikonikus jelenetének bakiját pedig azóta is felhánytorgatják neki a rajongók.
Fox játékának ereje abban rejlik, hogy Marty egyszerre vagány és teljesen elveszett, akárcsak bármelyik átlagos tini. A karakter gyorsan beszél, folyton rögtönöz, minden helyzetből ki akarja dumálni magát, miközben azon pánikol, hogy hibája miatt véget vethet saját létezésének.
A történet első ránézésre egy könnyed középiskolai vígjáték képét vetíti elő, de a színész játéka jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a film túlmutasson ezen a címkén. Scott Howard átlagos, kissé bizonytalan alakjával sok fiatal azonosulhat: mind az iskolai kosárlabdacsapatban, mind a magánéletében sikertelen. Vágyik a népszerűségre, és nem veszi észre, hogy gyerekkori barátja, Boof valódi érzelmeket táplál iránta. Amikor kiderül, hogy vérfarkassá tud változni, Scott hirtelen az iskola sztárja lesz.
Scott története valójában arról szól, milyen könnyen elveszítjük önmagunkat, ha végre megkapjuk azt a figyelmet, amelyre régóta vágytunk. Fox játékában a farkaslét egyszerre komikus túlzás és kamaszkori metafora. A film központi kérdését ma is felteheti magának bármelyik tini: kinek kell lennünk ahhoz, hogy szeressenek?
A Dupla vagy semmiben Fox a friss diplomás Brantley Fostert alakítja, aki New Yorkba érkezik, hogy pénzügyi karriert építsen. A nagyvárosi álom azonban rögtön összeomlik, amikor kiderül, hogy az állását már azelőtt elvesztette, hogy egyáltalán elkezdhette volna. Végül egy nagyvállalat postázójában köt ki, majd rájön, hogy a cég vezetése rossz döntésekkel sodorja veszélybe a vállalatot. Brantley ezért kitalál egy fiktív vezetőt, Carlton Whitfieldet, és kettős életbe kezd az irodaházon belül.
A film Fox egyik legtipikusabb nyolcvanas évekbeli szerepe, tele lendülettel, ambícióval és helyzetkomikummal. Brantley figurájában ott van a korszak karrierlázának összes túlzása, Fox azonban ügyesen ellensúlyozza ezt a mohó törtetést. A karakter nem válik taszítóvá, hiszen végig megmarad benne a kívülálló fiú zavara, aki csak be akar jutni abba a világba, amelynek szabályait senki sem magyarázta el neki.
Fox karakterének ezúttal is egy munkahelyi káoszban kell megállnia a helyét. Mike Flaherty New York alpolgármestereként valójában az egész városháza működését kézben tartja. A polgármester gyakori bakijait neki kell elsimítania, miközben a sajtó, a politikai ellenfelek és saját különc munkatársai között próbál rendet teremteni. Míg ebben a szerepben egészen otthonosan mozog, addig magánéletében már annál kevesebb siker éri.
Fox a produkcióban érettebb, szárazabb humorral dolgozik, mint korábbi szerepeiben. A kamaszos észjárásnak nyoma sincs, elfoglalt és felelős vezetőként egyetlen félmosollyal el tudja adni a legnagyobb politikai képtelenséget is. A szerep azért emelkedik ki pályáján, mert élő bizonyítéka annak, hogy Fox felnőtt karakterként is képes ugyanazt a nézői bizalmat kiváltani, amelyet Marty McFlyként vagy Alex P. Keatonként megszerzett.
Olvasd el ezt is!