Az 1942-ben íródott szerzeménye Superman gyászáról szól, amiért képtelenek Lois Lane-nel gyermeket vállalni. A verset a New Yorker magazinnak küldte be, de elutasították, és csak most, közel 80 évvel később jelent meg.
Az ihletet elméletileg Vladimir fia adta, aki egyenes rajongott az akkor még csak pár éve elérhető Superman-képregényekért. A versben pedig jól érzékelhető a szuperhős dilemmája, hiszen szomorú, hogy nem lehet gyermeke a szerelmétől, de tudja, a romantikus együttlét halálos lehetne Lois Lane-re nézve.
Nabokov alig néhány évvel azután, hogy az Egyesült Államokba érkezett, 1942 júniusában elküldte a Hamletre utaló versét a New Yorker versszerkesztőjének, Charles Pance-nek. Ő azonban visszautasította az írás közlését, habár ezt elvileg ösztönző jelleggel tette, ugyanis a minőségét remeknek vélte, a témáját tekintve viszont nem igazán illet az újság arculatába. A szerkesztő úgy gondolta az írás hatalmas siker lesz, azonban egészen mostanáig senki sem hallott felőle.
Ám a sikertelenség nem törte meg az írót, így 13 évvel később világhírű művésszé vált, aki megalkotta a Lolitát, ami minden idők egyik legtöbb példányszámában eladott regénye.