Tavasszal mutatják be a Hunyadi című, tízrészes történelmi drámát a TV2-n, amelyben forgatókönyvíróként és rendezőként is fontos szerepet vállalt Lengyel Balázs. A filmes szakember korábban már írt forgatókönyvet az Aranyélethez, de a Lajkó – Cigány az űrben című játékfilmet rendezőként is jegyzi. Arra, hogy milyen előkészületek előzték meg a tavasszal érkező történelmi sorozat munkálatait, és hogy mi a leglényegibb különbség a sorozatok és filmek között, most ő válaszol. Interjú.
Javíts ki, ha tévedek, de azt gondolom, hogy az életed most a Hunyadi körül forog.
Valóban, már hat éve dolgozom rajta. A film alapja egy létező regénysorozat, aminek a terjedelme többezer oldal. Nekünk, forgatókönyvíróknak – az íróval közösen – gyakorlatilag újra kellett gondolni a történetet, hogy tíz órába beleférjünk. Öten kezdtünk el forgatókönyvet írni, mindannyian összeraktunk egy-egy vázlatot. Egy tízrészes, tévés drámasorozatot kellett összehoznunk egy hatalmas regényfolyamból, ami bemutatja Hunyadi János életét a gyerekkorától a haláláig. A könyv rajongói biztosan a szemünkre fogják vetni, hogy sok-sok érdekes fordulat, karakter kimaradt a történetből. Két évig tartott, amíg elkészült a tíz forgatókönyv.
Lengyel Balázs
Fotó: Schram András
Mielőtt rátérünk a Hunyadira, mesélnél arról, hogyan lettél forgatókönyvíró, filmrendező, mennyire tudatosan készültél erre a pályára?
A gimnáziumban színész szerettem volna lenni, jártam színjátszókörökbe, de elég csapnivaló előadóművész-tanonc voltam. Amikor megéreztem, hogy színészként nem fogok maradandót letenni az asztalra, a fotográfia felé fordultam. Megtanultam fotózni, még kiállításom is volt. A fotóművészet ma is érdekel, nagyon szeretek fényképeket készíteni. Majd az ELTE esztétika szakára jelentkeztem, és mivel akkor indult a filmszak, felvettem azt is. Az évek alatt rájöttem, hogy ezen a szakon gyakorlatilag vagy filmelméletírókat vagy -kritikusokat képeznek. Elég sok esszét kellett írnom, ami lényegében kritika, de belül folyamatosan azt éreztem, hogy én hogyan csináltam volna másképp.
Szerencsére nem lett belőlem filmszakújságíró, de forgatókönyveket sem akartam írni. Abban viszont biztos voltam, hogy filmezéssel akarok foglalkozni.
Az egyetemről hová vezetett az utad?
Az egyetem után kiköltöztem Londonba, és ott próbáltam bekerülni a filmgyártásba. Először fizetés nélküli munkákat vállaltam – kávéfőzés, fénymásolás, rohangálás – olyan helyeken, ahol a legnagyobb mozikat készítették. Így jutottam be forgatásokra, stúdiókba, és egy kicsit beletanultam a filmezésbe. Eközben folyamatosan írtam, mert tudtam, ahhoz, hogy önálló alkotó legyek, vagy rá kell vennem egy forgatókönyvírót, hogy írjon nekem, vagy meg kell tanulnom forgatókönyvet írni. Végül megtanultam.
London után mi volt a következő állomás?
A magyar HBO. Dolgoztam ott is mindenfélén, sok-sok olyan projekt is volt, ami nem valósult meg, de az együttműködés megmaradt. Végül az Aranyélethez kerültem, ahol a második évadban vezető íróként tudtam vinni a csapatot. Közben párhuzamosan írtam a saját dolgaimat, hogy ha egyszer lehetőség adódik rá, tudjak rendezni is. Amikor befejeztük az Aranyélet második évadát, lehetőséget kaptam, hogy megcsináljam az első játékfilmemet. Így született meg a Lajkó – Cigány az űrben. Szerettem az Aranyéletet, szerettem a Lajkót, szerencsés vagyok, hogy ilyen filmeken dolgozhattam.
Azért a szerencse kevés ahhoz, hogy saját játékfilmet forgathass.
Amikor Londonban voltam, azt tanították nekem, hogy a filmszakma olyan, mint egy korsó sör: mindannyian kis buborékok vagyunk és szeretnénk feljutni a tetejére. Azok a buborékok fognak a leggyorsabban feljutni, akik nem azt figyelik, hogy mi van fent, hanem más buborékokhoz pattogva szépen haladnak fölfelé. Ez egy nagyon jó példa. Azt szoktam mondani kezdő forgatókönyvíróknak, hogy nem azok az emberek határozzák meg a karrieredet, akik fönt vannak, hanem azok, akikkel együtt kezdtél. Olyan közegben kell mozogni és bizonyítani, akikkel egy szinten vagy. Ezeken a kapcsolatokon keresztül juthat be az ember egy ajtón.
Ezért ajánlottak például engem is, amikor Robert Lantos és Krskó Tibor producerek forgatókönyvírót kerestek az új sorozattervükhöz, a Hunyadihoz.
Hogyan lett a forgatókönyvből film?
A forgatókönyvekkel már lehetett finanszírozókat keresni. Amikor létrejött a finanszírozás, a producerek is kezdték látni, hogy ebből lehet valami. A valami azért nagyon nehéz, mert hogyha én leírom, hogy mi beszélgetünk, te teát iszol, én meg kávét, akkor az két forint. Ha meg azt írom, hogy közben százezer török rohan felénk, akkor az értelemszerűen már több tízmilliós tétel. A producereknek kellett felmérni, hogy mi az, amit elbír a történet. Azt tudni kell, hogy van egy fontos különbség a tévé és a film között. Utóbbinak a kreatív főnöke a rendező. A tévénél azonban a rendező és a producer közé beékelődik a vezető író és főrendező, azaz a showrunner, aki a kreatív feje az egész folyamatnak. Ő felel egyrészt azért, hogy minden epizód stílusban, történetmesélésben egységes, másrészt gyártható legyen. Amíg egy filmnél egyedül a rendező, addig egy tévésorozatnál a showrunner dönt, mert a nézőnek egy egységet kell éreznie, nem keveredhetnek a különböző rendezői stílusok.
Ezt a showrunneri szerepet a Hunyadinál én láttam el.
A következő lépés a gyártáselőkészítés volt, azaz a forgatókönyvek megkapták a végleges formájukat, kiderült, hogy hány helyszín, hány szereplő, hány idegen nyelv lesz a filmben, megkezdődött a látvány-, a díszlettervezés, a szereplők kiválasztása. Egy év volt, amíg az összes színészt megtaláltuk, az összes forgatókönyvet véglegesre csiszoltuk, és készen voltak a jelmezek, fegyverek, díszletek.
Ha jól értem, a showrunner az egész sorozat alatt egy szerepkör, míg a rendezők többen is lehetnek. Nem célszerűbb, ha az egész sorozatot egy rendező viszi végig?
Ez a Hunyadi esetében lehetetlen. Történelmi drámánál szerintem még senki sem csinálta. A napi szintű feladatok annyira sokrétűek, ott van a technika, a komplex díszletek, jelmezek, sok a szereplő. Rajtam kívül még három rendező dolgozott a filmen. Gyakorlatilag egy évig forgattuk a tíz epizódot. Amíg egy adott epizód rendezője nagyon kevés alvással, folyamatosan dolgozott, addig én átvettem az egy héttel későbbi díszletet, kiválasztottam a kosztümöket, tehát ez egy párhuzamos munka volt. Egyébként a showrunner is rendezhet. Az utolsó epizódot az én nevem fémjelzi, mert addig már mindenki befejezte a saját munkáját és nekem már nem azzal kellett foglalkoznom.
Hogy álltok az utómunkálatokkal, mikor láthatják a nézők a filmet?
A sorozatot idén tavasszal láthatják majd a magyar nézők a tévében, előtte pár héttel fogom lezárni a legutolsó epizód utómunkálatait. A sorozat a nándorfehérvári csatával zárul, ebben van a legtöbb videótrükk, ezeknek a leghosszabb az elkészítési idejük. Ugyanakkor kivételes helyzetben vagyunk, mert meghívást kaptunk a rangos MIPCOM Cannes Filmfesztiválra, így októberben már a szakma elé tárhattuk a nyitóepizódot. Ennek azért van jelentősége, mert egy tévésorozat sikerét az mutatja, hogy hány televízió vagy streamer veszi meg.
A Hunyadi Cannes-ban már debütált, ahol ott volt a szakma csúcsa, az összes streamer vezetője, döntnöke, úgyhogy van remény arra, hogy ez egy olyan magyar sorozat legyen, amilyen még nem volt, ami világszerte ismert lehet.
Ezek szerint más országokban is látható lesz?
Igen. A legnagyobb sikert Magyarországon szeretnénk elérni, de sok nagy ország televíziói is jelezték, hogy szeretnék műsorra tűzni.
Akkor ez a magyarázat arra, hogy a filmnek angol címe is van?
Csak a magyar cím Hunyadi, máshol a világon a Hyundai autómárka miatt ez nehezen értelmezhető, ezért kapott a sorozat angol címet is: ez pedig Rise of the Raven, vagyis A holló felemelkedése lett.
A fiókban van már a következő forgatókönyv, amiből film lesz?
Sok projekt van, és fogalmam sincs, hogy melyik valósul majd meg. A Hunyadi sikere vagy sikertelensége határozza meg, hogyan tovább.
Számodra mitől lesz sikeres a Hunyadi?
Bízom benne, hogy Magyarországon komoly nézettséget érünk el, de a határon túl is népszerű lesz a sorozat. A nap végén nekem az a legnagyobb siker, hogyha bemutatom a munkámat és utána kapok új lehetőségeket.
Szerző: Breznay Orsolya
