A Fanta, a világ egyik legnépszerűbb üdítőitala, amely könnyen felismerhető élénk színeiről és merész reklámjairól. A márka multikulturálisnak és vidámnak mutatja magát, és a friss, merész ízekkel nyűgözi le a fogyasztókat már hosszú évtizedek óta. De azt gondoltad volna, hogy az első Fantát ételmaradékból készítették? Vagy hogy a náci Németországban találták fel?
A Fanta-sztori 1923-ban kezdődött, amikor Robert Woodruffot megválasztották a Coca-Cola Company elnökévé. Az eltökélt üzletembernek nagy álmai voltak a márka és annak globális hatókörének bővítéséről. A korábbi években a Coca-Cola nemzetközi termelése kissé meggondolatlan volt. A francia kólagyártók egy fatális hiba következtében, higiéniátlan palackozási gyakorlatokkal megbetegítették a fogyasztókat, így a fekete lötty iránti nemzetközi kereslet viszonylag alacsony volt akkoriban.
Ez is érdekelhet: Az „erkölcstelen” piros pöttyös − a Túró Rudi története
Woodruff irányítása alatt azonban a vállalat létrehozta a Külföldi Osztályt, amely később The Coca-Cola Export Corporation néven vált ismertté. Ennek köszönhetően több mint 27 országban hoztak létre hivatalos palackozóüzemeket, és lehetővé tette a Coca-Cola számára, hogy mindegyiket felügyelje. Míg az ízesítést a vállalat biztosította, addig néhány ország saját palackozó berendezést és cukrot biztosított az italhoz. Ez pedig berobbantotta a „kólalázat", dübörögni kezdett az ipar.
A Coca-Cola szponzorálta az 1928-as amszterdami nyári olimpiát, így az egész világ megismerhette a jellegzetes logóját. A Coca-Cola hamarosan az ideális amerikai élet jelképe lett, és nemzetközileg is igazi amerikai ikonként ásta be magát a popkultúrába.
A Coca-Cola egész Európában terjeszkedett, így természetesen Németországba is eljutott. A német leányvállalat élére egy Ray Rivington Powers nevű amerikai emigráns került. Karizmatikus személyiség és kiváló üzletkötőként írják le, aki gyakran ígérte a potenciális ügyfeleknek, hogy gazdagok lesznek, és floridai villáik lesznek, ha megveszik a kólát. Powers ezzel a taktikával évi 6 ezer ládáról 100 ezerre növelte az eladásokat.
De Powers ravasz értékesítési technikája nem volt túlságosan sokáig kifizetődő, hiszen nem igazán törődött a könyvelés részleteivel, és gyakran halomban álltak a cég kifizetetlen számlái. Ennek eredményeképpen a német leányvállalat pénzügyi válságba került.
1933-ban pedig Adolf Hitler hatalomra került, és megkezdődött a Harmadik Birodalom uralma, ami új korszakot jelentett nem csak Coca-Cola számára, de Németország számára is.
Az eredeti palackozás.
Ekkor került képbe Max Keith, a német származású üzletember, aki a Coca-Colához való rendíthetetlen hűségéről volt híres. A gyakran impozánsnak és született vezetőnek nevezett Keith eltökélte, hogy megmenti a leányvállalat számláit. Mivel a német gazdaság fellendült, különféle intézkedéseket hozott létre, hogy az italt hazája keményen dolgozó népe számára értékesítse.
Akkoriban ez azt jelentette, hogy helyre kell állítani a Coca-Cola hírnevét. Nem mint amerikai ikon, hanem mint német fogyasztásra alkalmas márka.
És itt volt a kutya elásva.
Az amszterdami nyári olimpiához hasonlóan az 1936-os berlini nyári olimpia is tökéletes marketinglehetőség volt a Coca-Cola számára. Ahogy a legtöbb, Németországban ekkoriban tevékenykedő márka, úgy ez is horogkeresztekkel ékesített, lobogó transzparensek kereszttüzében jelent meg. Ezt követően a Coca-Cola logója különböző németországi sportversenyeken, később pedig még a Hitlerjugend gyűlésein is, vagy különféle teherautókon volt látható.
Annak ellenére, hogy ő maga soha nem csatlakozott a náci párthoz, Keith hajlandó volt bármit megtenni annak érdekében, hogy a vállalatot életben tartsa. Ezért együttműködött a Harmadik Birodalommal. (Fontos kiemelni, hogy a jelenleg is dübörgő vállalalat, a The Coca Cola Company vezetői szerint nincs arra utaló jel, hogy Keith valóban együttműködött volna a nácikkal.)
A háború fokozódásával párhuzamosan a gazdasági feszültségek is fokozódtak. A nemzetiszocialista kormány pedig büntetni kezdte a külföldi vállalkozásokat. Amikor Hitler 1939-ben megszállta Lengyelországot és hadat üzent Európának, Keith is kétségbe esett, hiszen attól tartott, hogy amerikai tulajdonú vállalkozását is lefoglalja a kormány.
Eltelt két év. A háború új szakaszba lépett. A Pearl Harbor elleni támadással pedig az Egyesült Államok is hivatalosan belépett a második világháborúba, és Németországot ellenségnek nyilvánította. Az 1917-es Trading With the Enemy Act (az ellenséggel való kereskedelemről szóló amerikai törvény) alapján teljes embargót vezetett be a tengelyhatalmakkal szemben. A szigorú szankciók miatt pedig Woodruff és Keith kénytelen volt megszakítani a kapcsolatot a vállalattal. A Coca-Cola-szirup exportja leállt. A német üzletemberek csődbe mentek.
Olvasd el ezt is! Az igazság a második világháborús „We Can Do It"- poszter mögött
Míg más, Németországban működő multinacionális vállalat ebben az időben képtelen volt termékeket előállítani, Keith eltökélte, hogy a válságos helyzet ellenére is gyárt valamit. Ezért taktikai döntést hozott, gondolkodott és megszületett a millió dolláros idea: egy kizárólag német üdítőital létrehozása.
Keith vegyészekkel egy olyan üdítőt főzött ki, amely halványan ugyan, de hasonlított a kólához, koffeintartalmú volt, és azonosíthatatlan ízkeverékkel rendelkezett. De ahelyett, hogy a titkos 7X Coke-aromával készült volna, ezt a terméket más élelmiszeripari cégek maradékaiból, főként a termelői piacokról származó feleslegekből állították elő. Ez általában gyümölcspép volt, például almaszálak az almabor préseléséből és savó, a sajt alvadásakor keletkező folyékony anyag.
Az így kapott folyadék áttetsző bézs színű volt, amely leginkább a gyömbérsörre hajazott. Majd egyszer Keith megkérte értékesítési csapatát, hogy használják „fantáziájukat", miközben nevet találnak ki. Ekkor pedig valaki a sorok közül felkiáltott:
Fanta!
Mondani sem kell, a név óriási sikert aratott.
Ebben az időben a Fanta volt az első számű német élelmiszeripari cikk. Mivel kevés üdítőital-alternatíva állt rendelkezésre, a népszerűsége robbanásszerűen megnőtt. Az eladások fokozatosan emelkedtek, a háztartásokban pedig alapvető élelmiszerré vált.
Keith ezután felhasználta a Harmadik Birodalomban meglévő kapcsolatait, hogy a Coca-Cola összes németországi üzemének és a meghódított területek felügyeletét ellátó pozíciót szerezzen. Ez lehetővé tette a cég számára, hogy a Fantát egész Európában elterjessze, és megmentsen más leányvállalatokat a bezárástól. A német kirendeltség a háború vége előtt mintegy 3 millió ládányit adott el az italból.
Amikor pedig a szövetségesek végül bevonultak a német gyárakba, a Fanta gyártása leállt, és Keith átadta az alkotásából származó nyereséget a Coca-Cola atlantai központjának, és mind a mai napig a The Coca Cola Company az üditő gyártója.
Magyarországi megjelenéséről pontos adatok nincsenek, de körülbelül a kilencvenes évek elején ismerhette meg az ország.
