Ludwig van Beethoven hajában kimutatott magas nehézfémtartalom azt mutatja, hogy ólommérgezésben szenvedett, ami valószínűleg hozzájárult siketségéhez és más betegségeihez.
A kutatók a német zeneszerző két hitelesített hajfürtjének DNS-ét elemezték, és megállapították, hogy azok riasztóan magas koncentrációban tartalmaznak ólmot, valamint nagy mennyiségű arzént és higanyt – írja a Live Science.
Az egyik tincsben grammonként 380, míg a másikban 258 mikrogramm ólmot detektáltak, az elfogadott mennyiség manapság legfeljebb 4 mikrogramm. A művész hajában az arzén a normál szint 13-szorosában, a higany pedig négyszeresében volt jelen.
Ez is érdekelhet: Öt klasszikus zenei darab, amit már hallottál, de nem tudod a címét
Ezek a legmagasabb értékek hajban, amelyeket valaha láttam
– nyilatkozta Paul Jannetto, a tanulmány társszerzője, a Mayo Klinika patológusa.
A mérgező fémek magas szintje részben magyarázatot adhat arra, hogy Beethoven miért szenvedett számos betegségben. A legendás zeneszerző a 20-as éveiben kezdte elveszíteni a hallását, a 40-es évei végére teljesen megsüketült, emésztőrendszeri problémái is voltak, és legalább kétszer fordult elő sárgaság nála, ami a májbetegség tünete.
Bár a magas ólomszint összefüggésbe hozható a gyomor-bélrendszeri és májproblémákkal, valamint a halláskárosodással, a kutatók szerint nem valószínű, hogy ez az ólomszint elég magas volt ahhoz, hogy megölje Beethovent. Azt, hogy az arzén és higany miként hathatott egészségére, nem fedték fel a szakértők.
A vizsgálatok során pedig az is kiderült, hogy Beethoven hepatitis B-vel volt fertőzött, és magas volt nála a májbetegség kockázata.
Ugyanakkor több felvetés is van arra vonatkozóan, hogy mi okozhatta Beethoven szervezetében a sok fémszennyeződést.
Olvasd el ezt is! A Für Elise rejtélye: vajon kinek írta leghíresebb művét Beethoven?
Az egyik elmélet a bor iránti vonzalmával kapcsolatos. Gyakran egyetlen nap alatt elfogyasztott egy egész üveg bort. Abban az időben nem volt ritka, hogy a bortermelők ólomacetátot tettek a főzeteikbe tartósítószerként és édesítőszerként. Akkoriban az üvegpalackok nyomokban ólmot is tartalmaztak. Emellett rengeteg, a Dunából kifogott halat is fogyasztott, amely rengeteg arzént és higanyt tartalmazott.
