6 sorozat a 2010-es évekből, amit érdemes újra és újra végignéznünk
A 2010-es évtizedre joggal emlékezhetünk úgy vissza, mint a sorozatok új aranykorára – számtalan maradandó élményben volt részünk, amelyet időről-időre érdemes újra feleleveníteni. Most hat olyan szériát gyűjtöttünk össze, amelyek többszöri újranézés alkalmával is tartogathatnak számunkra izgalmakat.
Kevés sorozat mert olyan bátran nekimenni a kimondhatatlannak, mint A hátrahagyottak. Damon Lindelof és Tom Perrotta alkotása egy hátborzongató eseménnyel indul: a világ népességének 2%-a egyik pillanatról a másikra eltűnik. A történet azonban nem az okokat keresi, sokkal inkább az itt maradtak lelkét vizsgálja. A gyász, a hit és a tagadás közt egyensúlyozó karakterek világa szürreális, de mégis emberi, ez az atmoszféra pedig a valaha volt egyik legérzékenyebb sorozattá teszi a három évadot megélt drámát.
Ha a 2000-es években indult sorozatokat vizsgálnánk, a Breaking Bad biztosan előkelő helyet kapna a listánkon. Legalább ugyanolyan jól sikerült előzménysorozata, a Better Call Saul teljesen egyértelműen az elmúlt évtized egyik legjobbja: a 2015-ben debütált széria Jimmy McGill (Bob Odenkirk) ügyvéd történetét meséli el, aki saját lelkiismeretével és identitásával vív belső harcot. Vince Gilligan és Peter Gould alkotása továbbviszi a Breaking Bad letaglózó stílusát, miközben új mélységekbe ás a karakterábrázolás terén.
Jenji Kohan sorozata teljesen úttörő volt indulásakor a Variety szerint, hiszen ez volt az egyik legelső Netflix-sorozat, amelyre sokan felkapták a fejüket. A Narancs az új fekete a felszínen egy jómódú fehér nő történetét meséli el, aki börtönbe kerül, valójában azonban jóval többről szól: az amerikai társadalom kevésbé privilégizált rétegeinek portréja. A Litchfield börtön falai között sorsok és világok ütköznek, miközben minden epizód újabb és újabb karaktereket mutat be, akiknek múltját alaposan megismerhetjük. Bár a későbbi évadokban a narratíva elaprózódott, a sorozat empatikus hangvétele végig megmaradt.
A Trónok harca többé vált az évadjai során, mint egy sárkányokat felvonultató fantasy: a 2010-es évek egyik legjelentősebb popkulturális terméke lett. A Westeros világában zajló hatalmi játszmák a modern társadalmaknak és emberi kapcsolatainknak is görbe tükröt mutatnak, a sorozat erkölcsi dilemmái pedig mind arról szóltak, hogyan torzít el személyiségeket a hatalom. A Stark-ház, a Baratheon-ház, a Lannister-ház vagy épp a Targaryen-ház népszerűsége mai napig töretlen: nem csoda, hogy 2026-ban újabb széria érkezik a Trónok harca világából.
Sam Esmail sötét víziója a digitális korszakban kialakult magányosság sorozata. A Mr. Robot főhőse, Elliot (Rami Malek) maga a XXI. századi modern ember metaforája: egy gépek és algoritmusok uralta világban próbál kapcsolatokat találni, nem utolsó sorban önmagával. A sorozat feszültsége abból fakad, hogy a valóság és az elme határai folyamatosan elmosódnak. Minden villódzó neon, minden belső monológ egy segélykiáltás: „Lát valaki?” A végeredmény egy paranoiás, mégis emberi történet a kontroll elvesztéséről és a valóság utáni sóvárgásról.
Phoebe Waller-Bridge mesterműve a modern női lét egyik legélesebb és legszatirikusabb megfogalmazása. A Fleabag hősnője egyszerre cinikus és megsebzett, aki a negyedik falat áttörve közvetlenül próbál hozzánk beszélni – mintha mi lennénk az egyetlen, akiben még bízhat. A sorozat humora nem kímél senkit sem, párbeszédei szikráznak, de minden nevetés mögött ott lapul a realitás érzete. Az erős első évad után a második is megtartotta a színvonalat, sőt a mondanivalót is, miszerint sosem kell félnünk megmutatni emberi esendőségünket.
Olvasd el ezt is!