Létezett a választójog fogalma
Az ember elsőre azt gondolná, hogy a választáshoz való jog ismeretlen volt a középkorban, ám ez ilyen formában nem igaz. Ez az intézmény néhány helyen akkoriban is jelen volt, természetesen nem olyan formában, mint mondjuk napjainkban.
A 12. és a 13. századi Franciaországban ugyanis a különböző tartományokban sokszor évente tartottak választásokat, ahol a nagykorú férfiak jelentős része szavazhatott arról, hogy ki legyen a terület konzulja vagy tanácsosa.
Nemcsak a franciák, hanem az észak-olasz városállamok lakói is voksolhattak abban az időben, ráadásul náluk még komplexebb volt a szavazási metódus. A hölgyeknek sajnos itt sem volt választójoguk és tisztviselőként sem indulhattak, ám néhány korabeli forrás szerint volt rá precedens, hogy a döntéshozók különleges okból kifolyólag kivételt tettek.
Nem volt kötelező templomban esküdni
A középkorról legtöbbször az egyház rendkívül nagy befolyása jut az eszünkbe, ebből következtetve elképzelhetetlennek tűnik, hogy akkoriban lehetett esküvőt tartani templomi szertartás nélkül. Akármennyire is meglepő, jogi értelemben a pároknak akkor sem volt kötelező a helyi pap és Isten színe elé járulniuk. A legtöbben azonban vallásos mivoltukból kifolyólag a templomban esküdtek, illetve az egyház is erőteljesen szorgalmazta az egyházi szertartásokat.
A korabeli iratok beszámolói szerint viszont, ha az ifjú pár úgy döntött, hogy nem kíván élni az egyházi szertartás lehetőségével, akkor is összeházasodhattak, egyedül annyi volt a kitétel, hogy két tanúnak jelen kellett lennie.
A nagy szerzők sokszor nem maguk írták le a műveiket
Az emberek logikus módon arra következtetnek, hogy a középkor nagy szerzői saját maguk írták le korszakalkotó műveiket, ám ez sok esetben nem így történt. Az írástudás annak idején egy ritka készség volt, de a nagy művészek és gazdag urak sokszor egy fárasztó, kellemetlen időtöltésnek találták ezt.
Úgy vélték sokkal egyszerűbb felfogadni valakit, aki „körmöl" helyettük, amíg ők tökéletesítik grandiózus ötleteiket, sőt több korabeli nagy gondolkodó egyáltalán nem tudott írni.
Sokfajta munka létezett
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a középkorban az emberek mind lovagok, papok, esetleg jobbágyok voltak. A korabeli szerzők is sokszor úgy határozták meg az akkori társadalmat, hogy voltak, akik imádkoztak, voltak, akik harcoltak, a többiek pedig a földeken munkálkodtak.
Ez ebben a formában biztosan nem igaz, mivel a 12. század körül a középkori városok lakosságának száma elképesztően megemelkedett, – például Párizs lakossága 10-szeresére nőtt – ezért nyilvánvalóan sokfajta mesterséget űző emberre volt szükség a lakosság igényeinek kielégítése végett.
A jelentősebb településeken nagy számban voltak jelen a kovácsok, kereskedők, hentesek, ácsok, festők és egyéb szakemberek. A falvakról se feledkezzünk meg, ott sem csak jobbágyok éltek, sok parasztcsalád saját földdel rendelkezett, amelyet saját maguknak műveltek.
Nem volt mindenki vallásos
A cikk eddigi részében már foglalkoztunk a vallás szerepével, amely kétségtelenül rendkívül meghatározó volt abban az időben, ám tévedés azt feltételezni, hogy mindenki hitt a szentekben és a földöntúli életben. Akkoriban ugyanis a mélyen vallásos felfogás mellett kialakult egy olyan nézőpont is, amely szerint az emberek csupán hús-vér élőlények és a haláluk után egyszerűen csak elporladnak és nem vár rájuk semmilyen csodálatos élet a túlvilágon. Az emberek ezen csoportja már akkor is furcsállotta a csodákról szóló történeteket és többek között ez volt az oka, hogy nem látogatták vasárnaponként a templomokat.
A legjobb példa az előbb leírtakra, egy 14. században élt spanyol pap levele, miszerint az atya teljesen el volt keseredve attól, hogy a hívek az Úr napján nem a templomban imádkoznak, hanem az utcán ütik el az idejüket. Emellett több korabeli forrás is arról számol be, hogy létezett egy olyan jelentős kisebbség, akik nem voltak hajlandóak templomba járni.
Forrás: History Extra
