Egy biotechnológiai startup 15 millió dolláros támogatást kapott a gyapjas mamutok genetikai újrateremtésére és szibériai újraélesztésére.
A gyapjas mamutokkal való találkozás a vadonban hamarosan lehetséges lehet, köszönhetően egy új biotechnológiai vállalatnak, amelynek célja a faj feltámasztása és több ezer mamut visszatelepítése a szibériai tundrára, ahol a mamutok nagyjából 10 000 évvel ezelőtti kihalásuk előtt éltek.
Továbbra sem világos, hogy pontosan hogyan és miért haltak ki a mamutok, de valószínű, hogy az állatok drasztikus és hirtelen környezeti változások miatt pusztultak ki. A globális felmelegedéssel együtt jégolvadás, megnövekedett csapadékmennyiség és jelentős változások következtek be a növényzetben. Az olyan nagy megafaunák, mint a gyapjas mamut, amelyeknek vastag szigetelő zsírrétegük volt, nehezen tudtak volna ilyen gyorsan alkalmazkodni.
Az sem segített, hogy a mamutok az emberi vadászok számára is értékes zsákmányt jelentettek. A mamutok nem csak a hús elsődleges forrása voltak, de szőrös bundájukból ruházatot készítettek, zsírjukból olajat vagy zsírt készítettek, és nagy csontjaikat építőanyagként használták mind a neandervölgyiek, mind az emberek lakhelyein. Sőt, ha az emberek nem vadásztak volna a gyapjas mamutokra, a kutatók becslése szerint a faj akár 4000 évvel tovább is fennmaradhatott volna.
Miután a globális mamutpopuláció fogyatkozni kezdett, a helyzet csak rosszabb lett. Mivel egyre kevesebb potenciális társ közül lehetett választani, a családok egyre szorosabb genetikai beltenyésztésbe kezdtek. Ez megnövelte az örökletes betegségek arányát, és negatívan befolyásolta a spermiumok számát. Mivel a vérfertőző mamutok kis populációi a világ néhány élőhelyén maradtak, kihalásuk gyakorlatilag elkerülhetetlen volt.
Puszta mérete, egykori nagy populációja és viszonylag közelmúltbeli kihalása miatt a tudósok nem szűkölködnek fosszíliákban, maradványokban és – ami a legfontosabb – DNS-mintákban, amelyekkel megvizsgálhatják őket. Ez az adattár lehetővé tette a kutatók számára, hogy tanulmányozzák a mamutok életmódját, táplálkozását és vándorlási szokásait, többek között a fajra vonatkozó szempontokat.
Szeptemberben tudósok és vállalkozók egy csoportja bejelentette a Colossal nevű cég megalapítását, amelynek célja a gyapjas mamutok feltámasztása és több ezer példányuk újbóli elvadítása Szibériában. A George Church harvardi genetikus és Ben Lamm vállalkozó által vezetett cég több mint 15 millió dollárt gyűjtött össze, hogy a CRISPR génszerkesztő technológia segítségével visszahozza a fajt.
De ez miért lenne jó nekünk?
A nehézségeken túlmenően a kihalási törekvések egyes kritikusai azzal érvelnek, hogy a Colossalhoz hasonló projektek az erőforrások pazarlását jelentik – milliomosok és hóbortos tudósok értelmetlen hiúsági projektjét. Ez többnyire felszínes érv. Először is, nem világos, hogy miért kell a tudományt, a tudást és a haladást az általuk létrehozott haszonelvű érték alapján mérlegelni. A haladás és a felfedezések önmagában is értékesek.
Másodszor, még ha a tudomány csak azért lenne értékes, amit produkál, lehetséges, hogy a Colossal és a hasonló projektek váratlan előnyökkel járnak, például új felismerésekkel arról, hogy a génszerkesztés hogyan erősítheti meg a veszélyeztetett fajokat.
