A nádi varangyok (Rhinella marina) 1935-ös ausztráliai betelepítésük óta rohamosan pusztítanak a kontinens északi részén. Ráadásul a nem kordában tartott falánkságuknak köszönhetően az elmúlt évtizedekben a számuk drasztikusan megnőtt, a természetes szelekció pedig a kannibalisztikusabb ebihalaknak kedvezett – derült ki egy új tanulmányból.

A nádi varangyokat eredetileg az Ausztráliába található cukornádbogarak miatt telepítették be az ország északi részébe, hogy a Queensland cukornádiparát megvédjék a kártevőktől.

A helyzet azonban túl nőtt saját magán: az eredeti 102 egyedből ma már nagyjából 200 millió nádvarangy randalírozik a térségben.

Ráadásul előfordulásuk tízszerese az amúgy őshonos dél-amerikai élőhelyükön tapasztaltaknak.

A probléma abból fakad, hogy a nádvarangyok nem csupán felnőttként, de már ebihalként is mérgezőek, ami miatt hatalmas veszély leselkedik az ausztrál ragadozókra, különösen az erszényesekre. Kifejezetten nagy bajban van az ország második legnagyobb erszényesfaja, a Dasyurus, akik mára lényegében majdnem kiirtották magukat, mert újra és újra megpróbálkoztak a nádvarangyok elfogyasztásával, aminek következtében elpusztultak a mérgezés miatt.

A nádvarangyok ebihalaként általában algákkal és bomló szerves anyagokkal táplálkoznak. Bár ismert, hogy szülőhazájukban alkalmanként kannibalizmusra is hajlamosak, és már felnőttként is rajtakapták őket, amint egymást rágcsálják, de a kutatóknak volt egy olyan sejtésük, hogy a nádi varangyok számának intenzív növekedése Ausztráliában felerősíthette kannibalista hajlamaikat.

kicsi b\u00e9ka

Egy fiatal nádi varangy

Wikimédia

Ennek tesztelésére Jayna DeVore, a Sydney-i Egyetem ökológusa és munkatársai több mint 500 kísérletet végeztek, amelyekben az őshonos dél-amerikai ebihalakat hasonlították össze az ausztráliai elvadult populációval.

Az ebihalaknak két edényt kínáltak: egy üreset és egyet, amelyben ebihalak keltek ki.

Az ausztrál ebihalak majdnem 30 százalékkal nagyobb valószínűséggel mentek be az utóbbi edénybe, míg a dél-amerikaiak nem mutattak erre utaló jeleket. Ráadásul a kikelő ebihalakat több mint két és félszer nagyobb valószínűséggel falták fel az ausztrál ebihalak, mint az eredeti élőhelyükről származók.

A kannibalizmus tehát az őshonos elterjedési területre jellemző opportunista viselkedésből Ausztráliában célzott válaszreakcióvá változik, amelynek során az ebihalak a kikelő egyedek jeleit észlelve abbahagyják a szokásos táplálkozási tevékenységüket, hogy felkutassák és elfogyasszák őket

– írta a kutatócsoport a tanulmányukban.

Emellett az Ausztráliából származó ebihalak olyan stratégiát fejlesztettek ki, amellyel csökkentették a kiszolgáltatottabb kikelési szakaszuk időtartamát. Ebből az is következett, hogy a későbbi szakaszaik már lassabbak voltak Dél-Amerikából származó társaiknál.

Az ausztráliai inváziós nádvarangyok fokozott hajlamossága a kannibalizmusra magyarázatot adhat egy korábbi tanulmány eredményeire is, amely a kifejlett varangyok utazási módszereinek megváltozását fedezte fel. Most hatszor gyorsabban haladnak, mint vándorló őseik, mivel egyenesebb vonalakban mozognak – ez az első alkalom, hogy az útvonalat örökletes tulajdonságként azonosították állatoknál.

Ennek eredménye pedig azt is jelenti, hogy a nádvarangyok szétszóródása felgyorsítja az új, kannibálmentes élőhelyek kolonizációját is.

(Science Alert)


A figyelmetekbe ajánljuk