Az unalom lehet, hogy nem is az ördögtől való, hiszen jelez nekünk valamit.


Az unalom a karantén alatt meghatározhatja hétköznapjainkat, nehéz vele megküzdeni. Kierkeegard dán filozófus szerint az unalom az a semmi, ami tulajdonképpen áthatja a valóságot. Bertrand Russell brit filozófus pedig úgy véli, unalom az, amikor a figyelmünk nincs lekötve, amikor vágyunk valamilyen történésre.

A pszichológusok kétféle unalmat különböztetnek meg, az egyik vonásszintű, tehát néha előforduló, a másik tulajdonság szintű, tehát egy hajlam az unalomra, ami együtt járhat a depresszió és a harag, düh hajlamával is.

Az unalomra való hajlam alacsonyabb önkontrollal, önbecsüléssel és tanulmányi eredményekkel is társul. A közelmúltban ezen kívül kiderült, hogy a világjárvány idején a társadalmi elhatárolódás és elszigeteltség szabályainak gyengébb betartását is bejósolja.

A másik fajta, vonásszintű unalomra eddig nem fordítottak érzelemként sok figyelmet a kutatók. A legújabb kutatások azonban bebizonyították, hogy az unalom egy nagyon ellenszenves érzelem. Kihat az emberek hangulatára, motivációjára és többi érzelmére.

A York Egyetem szakemberei szerint az unalom

„az az ellenszenves állapot, hogy kielégítő tevékenységet akar valaki folytatni, de nem képes rá".

A szakértők szerint éppen ezért tud nagyon hasznos lenni. Olyan, akár a fizikai fájdalom, jelez nekünk valamit. Cselekvésre késztet minket, úgy is, hogy nem tudunk épp cselekedni.

Az unalom kutatásakor három szempontot vesznek figyelembe, ebből a legelső a környezet és annak ingerei, mivel az ingerhiány is okozhat unalom-érzést, sőt, a környezeti, monoton feladatok jósolják be a legjobban. A második ilyen szempont a figyelem fenntartásának képessége, a nehezen működő figyelem is okozhat unalmat például. Ehhez a túl kevés inger és a túl sok inger is hozzájárulhat.

A harmadik az unalom betöltő szerepét vizsgálja, ez lehet például a már említett jelzőfunkció, ami int minket arra, hogy az eddigi tevékenységeink nem kötöttek le, valami mást kell tennünk a továbbiakban.

Összességében elmondható, hogy az unalom tudatja velünk, hogy képesek vagyunk-e és akarunk-e részt venni jelenlegi tevékenységünkben. Ez egy funkcionális érzelem, figyelmi („tudok-e összpontosítani?"), valamint jelentéstartalmú („akarok-e?") komponenseket is tartalmaz.

Van megoldás is az unalomra. Válthatunk aktivitást például, kereshetünk egy jelentéstelibb célt, vagy feloszthatjuk tevékenységünket apróbb részekre.

(Forrás: Psychologytoday)


A figyelmetekbe ajánljuk