​1. Túlzott optimizmus

A törékeny párkapcsolatokban paradox módon gyakran fordul elő a szerelembe vetett mély hit és optimizmus. Ezek a pozitív párok általában a konfliktusmentességet helyezik előtérbe. Azt hiszik, megtalálták a „Nagy Ő"-t, aki nem okoz szomorúságot, és aki nem lehet szomorú. Amikor mégis beköszönt egy konfliktus vagy egy probléma, a toxikus pozitivisták nem úgy tekintenek rá, mint a kapcsolat mélyülésének jelére. Inkább bizonyítéknak látják arra vonatkozólag, hogy ez egy nem működő kapcsolat.

2. Érzelmek okának fel nem ismerése

Azok is hajlamosabbak a szakításra, akik nem figyelnek oda saját szenvedésükre. Lehet, hogy boldogtalanok és nem tudják, hogy miért. Ezek az emberek nem ismerik fel saját működésüket és a partnerüket fogják hibáztatni mindenért. Amikor hibáztatnak, vagy túlzóan általánosítanak, vagy túlságosan specifikusak. Így vagy úgy, de túlzásokba eshetnek.

3. Szégyen

Vannak emberek, akikben nagyon sok szégyenérzet halmozódik fel. Ők megkérdőjelezik létezésüket is. Valamikor a múltban elhintették bennük azt az érzést, hogy nem számítanak, az érzéseiket ignorálni kell, a szavaik nem fontosak. Ezek a megbántott emberek, akik sok szégyent hordoznak, nehezen tudják elmondani partnerüknek azt, amikor bántva érzik magukat, inkább magukba fojtják, ami aggasztja őket.

​4. Intenzív szorongás

Amikor kapcsolatban vagyunk, érdemes úgy elmondani aggodalmainkat és szorongásainkat a másiknak, mint egy nyugodt tanár. Adjuk elő higgadtan, mi bánt, miért érzünk úgy, ahogy, megindokolva az érzést. Ezzel érdemes várni addig, amíg megnyugodtunk és összeszedtük a mondanivalónkat. Ne ontsuk rá intenzív szorongásunkat a másikra egyből.

​5. Büszkeség

Ha túl büszkék vagyunk, félünk panaszkodni, előhozakodni a problémákkal. Nem szeretnénk követelőzőnek, nyűgösnek tűnni a másik szemében. Érdekes, hogy fel kell nőni ahhoz, hogy beismerjük gyerekes vágyainkat és hogy elfogadjuk párunk gyerekes vágyait, melyek általában arról szólnak, hogy szeretnénk, ha megerősítenének. Ezen sérülékenység felfedése valójában egy erősség, mely előbbre viszi a kapcsolatot.

6. A párbeszédekbe vetett hit hiánya

A legtöbben nem hisszük el, hogy egy dialógus lehet kölcsönösen empatikus. Rengeteg olyan vitatkozást hallhattunk gyermekként, amely valakinek a megalázásával, sértődésével járt együtt. Kevés olyan párbeszédet láthatunk életünk során, amelyben a felek kölcsönösen megértik és elfogadják egymást.

A fent említett rizikófaktorok nem jelentik azt, hogy a kapcsolat fel fog bomlani. Tudatosításukkal ugyanis dolgozhatunk a párkapcsolat minőségének javításán.

(Forrás: The School of Life)