„Bocsi, lemerültem.", „Minden oké.", „Ezek a vádak nem igazak.", „Én is szeretlek.".
Ijesztő belegondolni, de napi szinten akár kétszáz hazugságot hallhatunk. Az évszázadok során pedig az emberiség próbált módot találni arra, hogy ezeket a megtévesztéseket észrevegye. Tényleg mindent bevetettek. A középkori kínzóeszközökön át, a poligráfig. Persze van még jó pár masina, amivel az emberek igazmondását vizsgálhatjuk. Ilyen a vérnyomás és a légzésmérő, a hangstressz-analizátor, a szemmozgás követő és még napestig sorolni lehetne az ehhez hasonló eszközöket.
Ám, ha létezik hazugságvizsgáló, miért nem oldódott meg az emberek problémája?
A legbutább válasz erre az, hogy természetesen nem lehet mindenkit poligráfra kötni. A második válasz pedig az, hogy bár ezek az eszközök remekül működnek, bizonyos szituációkban és alapos felkészüléssel átverhetőek. Így pedig egyik sem elég megbízható.
A hazugság egy olyan fajta állítás, amellyel általában félrevezetni szeretnének minket, ám legtöbbször észre sem vesszük azokat az aprócska jeleket, amik árulkodóak lehetnek és amikkel minden nap szembe kell néznünk. Ezekre érdemes odafigyelni.
Ha gyanúsan furcsa történettel állnak elénk, vagy csak jó ideje nem bízunk abban az illetőben, a legjobb, amit tehetünk, ha megfigyeljük a kezeit. Ez természetesen életkoronként változik, az idő előrehaladtával pedig egyre nehezebb rájönni mi is az igazság. Ha egy pici kisgyerek füllent, azonnal a szája elé kapja a kezeit, így a szülők hamar rájöhetnek, hogy a gyermekük szórakozik. A tiniknél már szorul a hurok, ők is a szájuk elé teszik a kezüket, ám nem olyan feltűnően. Csupán könnyedén körülsimítják az ajkukat, és kerülhetik a szemkontaktust.
A felnőtt korban lévő hazugság pedig szinte teljesen felismerhetetlen egy laikus számára, persze csak akkor, ha a személy remekül lódít. A szájeltakarás ebben az esetben észrevehetetlen. Amikor egy érett ember hazudik az agya ugyanúgy jelzéseket küld a kezének, hogy fedje el a száját, ezzel gátat szabva a megtévesztő gondolatoknak, ám az utolsó pillanatban mégis elveszi az ujjait, ehelyett pedig az orrát érinti meg. Felnőtt korban a furcsa orrérintés és dörzsölés lehet árulkodó jel.
A szemek a legnagyobb árulók! A szemek eltakarásával tudat alatt azt fejezi ki a hazug ember, hogy nem akarja látni a saját galádságát. Egy példa: ha valaki füllent egy megbeszélésen, akkor mondandója közben többet takarhatja, dörzsölheti vagy akár csukva tarthatja a szemeit, mint általában. Ez egyrészt bunkó viselkedés, másrészről viszont igencsak árulkodó. A szem eltakarásának gesztusa többféle formában megjelenhet, leggyakoribb lehet az ideges szemdörzsölés, valamint a szem környékének masszírozása.
A hazug ember általában ideges, de legalábbis feszültebb, hisz minden pillanatban azon aggódik, hogy kitalált történetét elhiggyék neki. A lábak pedig rendkívül beszédesek lehetnek. A gyorsan járó lábak, amiket határozottan dobál ide-oda az illető egyértelmű jele lehet annak, hogy stresszhelyzetbe került. Figyeljük meg azt is, hogy a kijárat felé mutatnak-e, hiszen ha igen, akkor ez azt jelenti, hogy bármelyik másodpercben készen állhatnak a menekülésre.
