Pszichológiai magyarázattal rendelkezik az a jelenség, amikor az emberek egyszerűen nem bírnak betelni a cukisággal.
Éreztél már késztetést arra, hogy megszorongass vagy szinte halálra dögönyözz egy kiskutyát? Vagy esetleg, hogy megcsípd egy kisbaba arcát, természetesen anélkül, hogy ártani akartál volna neki? Ha bármelyik kérdésre igennel válaszoltál, akkor saját magadon is tapasztalhattad már az úgynevezett cukiságagresszió jelenséget – és nyugalom, ezzel nem vagy egyedül.
Az eddigi kutatások, amelyek azt vizsgálták, hogy hogyan és miért fordul elő ez a fajta agresszió, a viselkedéspszichológia területe volt. Nemrégiben azonban Katherine Stavropoulos, a Kalifornia Egyetem pszichológusa tovább vitte ezt a tanulmányt.
A kutató a jelenség mögött álló agyi folyamatokat térképezte fel. Felméréséhez a Yale Egyetem korábbi kutatását használta, amely megállapította, hogy az emberek cukiságagresszió érzését sokkal inkább a kölyökállatok láttán észlelik, a felnőtt egyedek közel sem váltják ki ezt a heves reakciót. A szakértő még megemlítette a kisbabákat is. Pláne, ha az emberek olyan fotót látnak a csecsemőkről, amelyeken nagyobb szemet vagy szélesebb homlokot szerkesztenek nekik.
Az újabb kísérlet során Stavropoulos és Laura Alba, az UCR doktorandusza 54 személy agyi folyamatait vizsgálta, akik elektródákkal ellátott sapkát viseltek. A résztvevők mindeközben állatok, kölykök és kifejlett példányok, valamint babák hagyományos, illetve még aranyosabbra szerkesztett fotóit nézegették.
Ez a speciális érzékelő az elektromos impulzusokra figyelve képes érzékelni, hogy egyes felvételek látványa milyen agyi reakciókat indít be. Emellett az alanyoknak is le kellett írniuk, hogy mit éreztek a kísérlet közben.
A kutatás végeredménye pedig talán nem olyan meglepő és nem sokkal másabb, mint amit 2015-ben tapasztaltak a kutatók. A kisállatok látványa sokkal hevesebb érzéseket váltott ki, mint a felnőtt példányoké, ám a nyers babafotók ugyanolyan hatást értek el, mint a megszerkesztettek. Az agytevékenységek rögzítésekor pedig látszott, hogy az agyi jutalmazórendszer és az érzelmi szabályozásért felelős agyi területek lendültek működésbe.
Egy igazán aranyos dolog látványára keletkező heves, agresszív érzelem egyfajta ellensúlyt képez, amely az álomvilágból próbál visszarántani minket a valóságba. Az, hogy mennyire aranyos valami, és hogy valaki mennyiszer tapasztal cukiságagressziót összefügg azzal is, hogy az illető mennyire érzi magát túlterheltnek és fáradtnak.
