Kaya Mori, a Columbia Egyetem asztrofizikusa, a Nature Astronomyban megjelent tanulmányában arról írt, hogy kifejezetten nehéz olyan, bolygók által generált röntgensugarakat befogni, amilyet most a NuSTAR észlelt. A Jupiterrel azonban könnyebb dolguk volt, hiszen a bolygónak hatalmas mágneses mezeje van, és gyorsan is forog saját tengelye körül.
A jupiter
Ez a két tulajdonság azt jelenti, hogy a bolygó magnetoszférája úgy működik, mint egy óriási részecskegyorsító, és ez teszi lehetővé ezeket a nagyobb energiájú kibocsátásokat
– nyilatkozta Mori, akinek kutatócsoportja azt is megállapította, hogy mi váltotta ki a Jupiterről érkező nagyfrekvenciájú sugarakat:
a bolygó légkörében lévő töltött atomok összeütköztek egyes elektronokkal, melyek ennek hatására hirtelen lelassultak. A sebességvesztés hatására energiát veszítettek röntgensugárzás formájában – utóbbit egyébként „bremsstrahlung"-nak, azaz németül „törő sugárzás"-nak neveznek.
A kutatás ráadásul azt megmagyarázhatja, hogy a NASA 1990-ben indított, Ulyssesre keresztelt űrszondája miért nem találkozott valójában a bolygó röntgensugárzásával.
Shifra Mandel, a Columbia doktorandusz hallgatója szerint a NuSTAR adataiból arra következtethetünk, hogy a NASA űreszközének képesnek kellett volna lennie a sugárzás észlelésére.
De mi építettünk egy olyan modellt, amely tartalmazza a bremsstrahlung-kibocsátást is, és ez a modell nem csak a NuSTAR megfigyeléseivel egyezik meg, hanem azt is megmutatja, hogy még magasabb energiáknál a röntgensugárzás túl gyenge lett volna ahhoz, hogy az Ulysses észlelje.
A NASA tudósai örülnek a felfedezésnek, de közleményükben azt is jelezték, hogy a pontos eredmények érdekében további kutatásokra lesz szükség.
Forrás: Futurism
