Az Iparművészeti Múzeum idén nyáron a szecesszió divatját tárja fel a nagyközönség előtt.
Az Iparművészeti Múzeum legújabb kiállítása a 19. és a 20. század fordulóján élő nő gardróbjába és életmódjába nyújt betekintést Dresszkód: Szecesszió című tárlatával.
A Ráth György-villa időszaki kiállításán megismerhetjük a kor új nőideálját a korabeli öltözékek és kiegészítők révén. Az új kiállítás három egységben mutatja be a ruhadarabokat. Ezek közé tartoznak a visszafogottabb nappali, az előkelő estélyi és az újfajta életmódhoz alkalmazkodó könnyedebb viseletek.
A hölgyek ragaszkodtak a fűző viseléséhez a századfordulón. Egy különleges, S vonalvezetésű, úgynevezett angolnavonalú fűzőbe kényszerítették a testüket, ez megdöntötte a csípőt. A korabeli leírások alapján lehetetlennek bizonyult három óránál többet kibírni benne.
Az illemszabályok úgy tartották, hogy 16 évesnél idősebb nő az otthonán kívül nem mutatkozhat fűző nélkül. A modern kor azonban egyaránt változást hozott a nők életmódjában és divatjában is: lassacskán elfogadottá vált a munkába állásuk, a tanulásuk, sőt a sportolásuk is.
Ehhez a divat villámgyorsan alkalmazkodott. A 19. század pompáját ekkor felváltották a 20. század funkcionálisabb, kényelmesebb ruhadarabjai.
A szecesszióban megfigyelhetjük a motívumok változását. A korban a növényi ornamentika, a hajladozó vonalak, az állatábrázolások a női szépség finomságára utaltak. A századfordulón a tömeggyártás révén elterjedtek a kézműves csipkék, hímzések, paszományok.
Ennek az irányzatnak köszönhetjük a magyar halasi csipke születését. A magyar népművészeti csipkét Dékáni Árpád, a kiskunhalasi református gimnázium tanára tervezte, majd Markovits Mária készítette el. Az 1900-as évek elején St. Louisban és Milánóban is nagydíjat nyertek velük.
A szecessziós tárlat kiemelt elemei közé tartozik emellett egy estélyi ruha, mely az egyik a leghíresebb magyar divatszalon, a Girardi terméke. Girardi Józsefhez az ország legelőkelőbb hölgyei, grófnék, hercegnék, nagypolgári asszonyok jártak. 1916-ban IV. Károly és Zita királyné koronázási ünnepségére 163 női díszruhát szállított, beleértve Zita királyné ruháját is, ez volt pályafutásának csúcspontja.
1895-től Wlassics Gyula kultuszminiszter rendeletének hatására lehetővé vált a leánygimnáziumok megnyitása, és nők is járhattak egyetemre. Egyre több hölgy vállalt munkát, amelyhez praktikus viselet illett. Ekkortól jött divatba a szoknya-blúz páros.
Bejöttek a sportoláshoz illő funkcionális, könnyedebb ruhák is. A századfordulón a biciklizés és a tenisz terjedt el szélesebb körben, ezekhez már nadrágszoknya viselése is megengedett volt.
Hatalmas változások következtek be a fürdőruha-viselet terén is a szecesszióban. Míg korábban egyenesen ártalmasnak vélték a fürdőzést, ez az elmélet ekkorra már megdőlt. Ekkor egy ideig még fürdőkabinban mehettek be a vízbe a nők, hogy a kíváncsi pillantások elől elrejtőzhessenek.
Ezt követően csaknem egész testüket eltakaró fürdőöltözetet hordtak, idővel azonban egyre rövidebb és egyre jobban kivágott fürdőruhákat vehettek fel.
A Dresszkód: Szecesszió című tárlat augusztus 15-ig látogatható a Ráth György-villában. A kiállítás kurátora Csepregi Noémi.
(Forrás: Kultúra)
