Az ex libris vagy könyvjegy egy sokszorosított grafikai alkotás, amely a könyv belső táblájára ragasztva jelzi, ki a tulajdonosa. Vajon honnan ered?


Az ex libris tulajdonosa nevén kívül rá jellemző ábrázolásokat is tartalmazhat. A legelső, eredeti funkciója szerint a könyvnek valamelyik könyvtárhoz tartozását jelezte. Mivel ma is rengeteg képzőművész készít könyvjegyet, az ex libris története művészettörténeti jelentőségű.

A legelső ex librisek Wolsey angol bíboros és W. Pirckheimer könyveiben szerepeltek. Pirckheimer könyvpecsétjét Albrect Dürer készítette, aki a fa- és rézmetszetek technikáiban is kiváló alkotónak bizonyult.

Az apró ex libris alkotások az idők folyamán gyűjtés tárgyává váltak, emiatt egy részük sosem került könyvbe, csupán cserealapként szolgált a gyűjtők számára.

Az ex libris története a középkorba nyúlik vissza. Ekkor ugyanis a kódexek őrzői vaslánccal erősítették őket az olvasópolcokhoz. A könyvnyomtatás feltalálása után gyakori volt az, hogy valaki a nevét kézzel írja bele könyveibe, egy verssel kiegészítve, mintegy jelezve a könyv használójának, hogy kinek kellene visszaadni azt. A könyvjegyek ezután terjedtek el sokszorosító grafikai eljárással, alapjukat fametszetek, linómetszetek vagy rézkarcok képezték.

Teilnkes János pozsonyi könyvgyűjtő tulajdonába tartozott a legrégibb magyar ex libris, amely a 16. századból való. Ez egy címeres könyvjegy volt. Kitűnő példák még Mátyás király Corvinái, melyekben uralkodónk címere látható a könyvek elülső kötéstáblájába belepréselve. Ekkor az ex libris tulajdonosok javarészt egyházi személyek, irodalompártoló és könyvszerető arisztokraták voltak. A magyar könyvjegyek felirata ebben az időben még latin vagy német volt. A 19. századra kiment a divatból, később a gyűjtés népszerűsége miatt újra fellendült piaca.

Amikor a könyvtárosok felismerték a könyvjegyek könyvtörténeti jelentőségét, megindult összegyűjtésük és tudományos feldolgozásuk is. Emellett az első ex libris-gyűjtő egyesületek is megalakultak, amelyek tagjai középosztálybeli értelmiségiek voltak.

Az Iparművészeti Múzeumban rendezték 1903-ban az első ex libris kiállítást, ahol egy 70 ezer darabos gyűjteményt mutattak be, ez a világ legnagyobb kollekciója. Három neves gyűjtő, Rozsnyay Kálmán, Kühnemann Viktor és dr. Soó Rezső világhírű biológiaprofesszor tulajdonából kerültek a darabok a múzeumba.

A válogatásban megjelennek olyan művészek munkái is, mint Kozma Lajos, Menyhárt József, Wenczel Márton, Fery Antal vagy Bodor Miklós.

Soós Imre emellett kiemelkedő az ex librisek alkotói közt. 1960-ban lépett be a Kisgrafika Barátok Körébe, majd Van Gogh témájú könyvjegyek gyűjtésére szakosodott. Több éven át tanulmányozta a festő munkásságát és hazai fogadtatását.

Az ex librisek leggyakoribb ábrázolásában feltűnik a bagoly és könyv, mint a tudást jelképei, de a szecesszió témái, vagyis az élet, halál és erotika szimbólumai is megjelennek rajtuk.

(Forrás: Magyar Nemzeti Digitális Archívum)

A figyelmetekbe ajánljuk