Pár napja kering az interneten egy óriási hógolyócsata, amin nagyjából két tucat nő és férfi dobálja egymást teljes erőbedobással, nem kímélve semmit és senkit. A dolgon mosolyognánk egyet, de semmi több. Mindenki hógolyózik.
Csakhogy ez a felvétel több mint 120 éves.
Ráadásul feljavított, színes változat.
Így már megéri egy kicsit részletesebben kielemezni az 1896-os hógolyózási kultúrát. A felvétel elején egy békésnek is nevezhető csata folyik, nagyjából két szekcióra osztva a feleket az út két oldalán. A videó tizedik másodpercétől azonban kezd megváltozni a légkör: az eddig demilitarizált övezetként ismert útszakaszon először egy cilinderes férfi surran át, majd jön az igazi dramaturgiai csavar.
Megjelenik a lefagyott, havas úton egy békésnek tűnő biciklis, aki láthatóan el van merülve a gondolataiban, és ostorozza magát, amiért komolyan gondolta, hogy bicajra ül ebben az időben. Valószínűleg azt már nem gondolta, hogy a napja lehet ennél rosszabb is. Pedig de.
Amikor a hógolyózó felek meglátják az út közepén küszködő kerékpárost, megvadult csordaként bombázzák először szét, majd le a bicajáról. A férfit miután sikeresen leterítették, még egy picit megsorozzák, aki válaszul egy gyengécske hógolyócskát próbál elereszteni, kevés sikerrel. Amikor már tényleg azt hinnénk, hogy az úrnak ennél rosszabb napja már nem lehet, akkor kiderül, hogy még a biciklijét is el akarják lopni. Nagy nehezen visszaszerzi azt, majd megfutamodva elindul abból az irányból ahonnan jött, valószínűleg egy életre megutálva a téli biciklizést.
A csapat pedig vidáman folytatja a hógolyózást. Az 1896 (van, ahol '97-esnek írják) hócsata így néz ki gyönyörűen felszínesítve:
Ez pedig az eredeti verzió, ami egyébként egy 1896-os (vagy '97-es) francia rövid fekete-fehér néma dokumentumfilm, amit Louis Lumière rendezett és készített:
