Társas lények vagyunk, így az elszigetelődésben is szükségünk van kapcsolatokra.
A jóllétünk egyik alappillére a kutatások alapján nem más, mint a baráti és családi kapcsolataink minősége. Ám mi történik akkor, ha egy világjárvány átalakítja életünket?
A bezártság okozta magány sok esetben a kínosság érzését hozza magával, ezért ismerkedéseink ezzel az érzéssel indulnak, ami nem sok jóval kecsegtet. Az ismerkedések kudarcélménye fokozhatja a magányt, ördögi spirált alakítva ki. Amikor egy barátunk nem ér rá, tehát szociális visszautasításban van részünk, ugyancsak magány érzést kelt bennünk.
A „magányjárvány" nem a koronavírussal jött, már azelőtt elterjedt volt, mégpedig a közösségi médiafelületekre való átköltözés miatt. A digitális felületek nem megfelelőek a szociális kapcsolatok elmélyítésére, kevesebb figyelmet fordítunk egy zoom beszélgetés kapcsán másokra, mint élőben.
Mit tehetünk ezek ellenére? Elsősorban fogadjuk el, ha a barátaink, vagy a családtagjaink nem érnek rá. Ők tőlünk független lények, akiknek szükségük van fejlődésre. Figyeljünk azokra az emberekre, akik nyitnak felénk. Nézzük meg, mi az, amit az egyes emberektől kapunk, amit hozzánk tesznek, és fejlesszük azt, amit mi tudunk adni. Emellett türelmesen várjuk meg a lezárások végét, amikor oldódni fog a magány kínossága, és újra együtt lehetünk szeretteinkkel.
Forrás: Psychologytoday
