A bakonyi Gyilkos-tó – tényleg mint Erdélyben

Hubertlaki-tó néven fut hivatalosan, de az nem adná vissza igazán, amit itt látunk – így ragadt rá Erdély híres tavának neve. A Bakony szívében járunk, a szeretnivaló Bakonybéltől északra lévő Odvaskő-étteremtől indulunk gyalog (ami önmagában sem rossz hely, ide is érdemes visszatérni). Éppen annyit kell gyalogszerrel megtenni nyugat felé a turistautakon, amit már egy fáradságmentes túrának is gondolunk, hogy a Gyilkos-tóra bukkanjunk.

A vízből kiálló fák csonkjai valóban visszaadják az erdélyi nagytestvér hangulatát. Csend és békesség az erdő mélyén, ahogy ez Hubertlak névadójához, Szent Hubertushoz illik, aki elkényeztetett úrfiból lett remete, majd az erdészek védőszentje – meg a vadászoké is.

A Deseda – a hosszúság romantikus rekordere

Gyakorlatilag kettészeli a Republic-dallegendának számító, Kaposvárra tartó 67-es út, de az országútról, 90-es tempóban is egyértelmű, hogy itt sétálni kell egy nagyot. Arborétuma erre tökéletes.

Hazánk leghosszabb mesterséges tavában gyönyörködhetünk itt, amely a 70-es években a Deseda-patak felduzzasztásával keletkezett, de ma már természetesen simul a tájba, sőt…

Bár a strandjainak, a vízisport-lehetőségeknek és a horgászatnak köszönhetően helyi turistaparadicsom lett, ez ne ijesszen meg senkit, a 8 kilométerével elég hosszú ahhoz, hogy a béke szigete is legyen.

A szálkai Halastó – nemcsak halaknak

Amikor a 90-es évek végén teljesen véletlenül rátaláltunk, alig hittünk a szemünknek. Baja felől Grábócra tartva felkapaszkodtunk a tolnai dombokra, és egyszer csak ott kanyargott az út mentén a völgyben, mindössze néhány, viszonylag jól szituált sütkérezővel a partján.

Ma már van egy jól kiépített strandja, de a hangulatát még nem vette el senki, csak lehetőleg ne akkor menjünk, amikor triatlonversenyt tartanak és kerülgetni kell a bicikliseket. (Nekünk egyszer sikerült ilyenkor idetévedni, a rendőr csak annyit kért: „Próbáljanak meg minél kevesebbet elütni belőlük"). Átúszni a strandról a túlpart közelébe és érezni közben fenyők illatát… - ez Szálka egyik titka.

Egyébként a falu is jó hely, kiválóak az éttermei.

Apci tengerszem – ha majd Hollywood felfedezi...

Nyugat, délnyugat és dél után folytassuk Északkelet-Magyarországon. Az M3-asról a felújított 21-es útnak köszönhetően csak néhány perc Apc, a tengerszeméhez viszont kell némi fizikai küzdelem – de ez így szép. Minket ráadásul először másfelé vitt a GPS, de azzal is jól jártunk: mátraalji dombokon, ismeretlen panoráma utakon autóztunk a faluig.

A határából gyalog még fél óra a tó, az elején egy kapaszkodóval, de így már valóban a Mátrában járunk. A régi andezitbánya helyén, sziklák között alakult ki a tengerszem, ma már háborítatlan, idilli környezetben, amely simán alkalmas forgatásra egy hollywoodi szerelmes fillmhez. Amikor ott voltunk, egy ifjú pár percenként 30 szelfit csinált a partján szelfibottal.

Megyer-hegyi Tengerszem – 70 méteres sziklák között

Apc kincsét csak egyetlen hely veri Magyarországon ebben a kategóriában, de az néhány hegységgel arrébb van, hazánk északkeleti csücskében. Sárospatak közelében, a Zemplén aljában találjuk e tavacskát, az autót a 37-es út melletti parkolóban lehet hagyni.

Táblák is segítenek, hogy szőlők között, jelzett gyalogúton eljussunk a tengerszemig, ami szintén egy egykori bányának köszönheti a létét és a szépségét. A középkortól a 20. századig malomkövet fejtettek, olyan keményen, hogy a tavat 70 méteres (!) sziklafalak veszik körül. A látvány azért is lélegzetelállító, mert nem a tó partjára érkezünk, mint Apcnál, hanem a sziklák tetejéhez.