Ez volt Ötzi utolsó vacsorája, mielőtt 5000 évre jégbe fagyott
Ötzivel kapcsolatban több érdekesség is napvilágot látott már, amelyek a „jégember” mindennapjairól is részletesebb képet adnak. Ilyen az utolsó étkezése is, amely egyszerre árulkodik a vadászat szerepéről és a korai földművelés jelenlétéről. Gyomortartalmából pedig arra is következtetni tudtak a kutatók, merre járhatott a halálát megelőző másfél napban.
Ötzi testére 1991-ben bukkant két német túrázó az Alpokban, az osztrák–olasz határ közelében. A férfi Kr. e. 3359 és 3105 között élhetett, de még most is kerülnek elő vele kapcsolatban új információk. A jég olyan állapotban őrizte meg, hogy ruhái, eszközei, sérülései és emésztőrendszerének maradványai is vizsgálhatók maradtak. Ezek alapján a kutatók egy több mint 5000 éves ember utolsó óráiról és utolsó étkezéséről is szokatlanul részletes képet kaptak.
A vizsgálatok szerint nem sokkal halála előtt olyan ételt fogyasztott, amely egyszerre kapcsolódott a vadászó-gyűjtögető életformához és a korai földműveléshez. A menüben kőszáli kecske, gímszarvas és egyszemű búza volt.
A húsok közül a kőszáli kecske és a gímszarvas jól illeszkedik ahhoz a környezethez, ahol Ötzi mozgott, míg az egyszemű búza már a termesztett gabonák világát idézi. Ez az egyik legkorábban háziasított gabonaféle, amely hosszú évezredeken át alig változott. Ötzi utolsó étkezése így egyszerre mutatja meg az ősi vadászat és az újabb, földművelő életmód találkozását.
A kutatók azt is megállapították, hogy a gyomrában talált étel jelentős részét zsír tette ki. A mintegy 300 grammnyi gyomortartalom nagyjából felét állati zsírszövet adta, amelynek legvalószínűbb forrása a kőszáli kecske volt. Ez elsőre nehéz ételnek tűnhet, de magashegyi környezetben nagyon is logikus választás: a zsír sok energiát ad, lassabban emésztődik meg, és segíthet abban, hogy a hidegben, nagy fizikai terhelés mellett tovább bírja az utat.
Az alakor valószínűleg durvára őrölt formában kerülhetett a szervezetébe. A kutatók a gyomortartalomban nagyobb gabonadarabokat is találtak, így elképzelhető, hogy kásaszerű ételként fogyasztotta ezt, de az is lehet, hogy valamiféle lepényt készített belőle. Ezt pontosan már nem lehet megmondani, csak az alapanyagok és az állag bizonyos részletei olvashatók ki.
Az ételben apró mennyiségben saspáfrány nyomai is előkerültek. A növényt gyógyászati célból is használhattak, nagyobb mennyiségben azonban mérgező lehet. Mivel Ötzi gyomrában csak kevés volt belőle, elképzelhető, hogy nem táplálékként, hanem gyógyászati okból fogyasztotta, de az sem kizárt, hogy véletlenül került az ételébe.
A moha-, gomba- és pollenmaradványok ennél is többet árultak el. Ezek alapján a kutatók következtetni tudtak arra, merre járhatott utolsó napjaiban. A kutatók arra jutottak, hogy Ötzi az utolsó nagyjából 33 órájában több magassági övön is áthaladt: alacsonyabb, erdős területeken is járt, majd rövid idő alatt visszakapaszkodott egy magashegyi hágó közelébe. Ez arra utalhat, hogy sietett, talán menekült, bár erre nincs biztos bizonyíték.
Az utolsó étkezést valószínűleg már a hágó közelében fogyasztotta el, nagyjából egy–három órával a halála előtt. Nem sokkal később hátulról kilőtt nyílvessző találta el, amely a bal kulcscsont alatti artériát sértette meg. Fejsérülést is szenvedett, de nem tudni, hogy azt az eleséskor szerezte, vagy támadója mérte rá az ütést.
Olvasd el ezt is!