Amikor megosztó magyar fogásokra gondolunk, valószínűleg legelőször a pacal, a sült vér vagy épp a szalontüdő jut eszünkbe – ezeket azonban a világ számos országában fogyasztják. Létezik viszont két olyan hazai különlegesség, amit ebben a formában sehol máshol nem találunk meg.
Hortobágyi palacsinta
A klasszikus magyar étel neve becsapós, hiszen valójában nem sok köze van a Hortobágyhoz. A recept minden bizonnyal az 1958-as brüsszeli világkiállításra született – igaz, egy korábbi formájában már a 19. században is felbukkant, de csak a belga fővárosban tartott esemény után robbant be a magyar konyhaművészetbe.
A tejföllel megbolondított borjúpörkölt és a palacsintatészta párosítása akkoriban frissen hatott, így a hortobágyi palacsinta népszerűsége tovább növekedett. Vonzerejét éppen egyszerűsége adja: nem kell más hozzá, csak palacsinta, pörkölt és tejföl. A tésztát a szokásosnál kicsit vastagabbra érdemes sütni, a pörkölt pedig lényegében bármilyen húsból készülhet, de borjúból a legfinomabb, ahogy az eredeti receptben is szerepel.
Fotó: Shutterstock
Ez is érdekelhet! A külföldiek szerint ezek a legrosszabb magyar ételek
A pörköltet darálva, szaft nélkül töltik a palacsintába, amit az édes változatokkal ellentétben nem összegöngyölnek, hanem táskaszerűen behajtanak. A pörkölt szaftját tejföllel kell összekeverni, majd leönteni vele a palacsintát, sütőben összemelegíteni, és már készen is áll a tálalásra.
Diós tészta
Vannak, akik „menzás ételnek" csúfolják, pedig a diós tészta igényesen is elkészíthető – ennek ellenére ez Magyarországon kívül senkinek nem jutott eszébe. A Vince szerint se a lekváros, se a porcukros változat nem található meg más ország konyhájában. Érdekes kérdés, hogy ez miért alakult így – az viszont biztos, hogy a pasta szülőhazájában, Olaszországban egyszerűen szóba se kerülhet az, hogy egy tésztaétel édes legyen.
Fotó: Shutterstock
Ha tovább olvasnál: Csupán egyetlen magyar étel fért be a világ 100 legjobb fogása közé
